Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Helyzet - Frazon Zsófia: Az „eleddig észrevétlenül maradt tények" és a „szembeötlő apróságok". A kastély, a falu és az erdő-a lokalitás képei Belső-Somogyban című kiállítás

A tér, az idő és a „lokalitás" A belső-somogyi kutatás legfontosabb kérdésköre az (időhöz és térhez kötött) életvilágba írt társadalmi és kulturális változások vizsgálata, illetőleg ezek empirikus és történetszerű megragadhatósága, interpretálása volt. Egy viszonylag pontosan meghatározható földrajzi területhez kapcsolódó emberi kapcsolat- és viszonyrendszerek bemutatása, tágabb társadalmi kontextusukkal, a tér történelme és a helyek történetei: a „lokalitás" képei. A társadalom tér-idő változásaira koncentráló (elsősorban történeti) vizsgálatok a teret egyfajta archívumnak tekintették/tekintik, ahol a tér tulajdonképpen közvetítő a múlt és a kutató között. Ez a megközelítés viszont elsősorban és leginkább passzív, egyoldalú kapcsolatot mutat a társadalom és tere között, a formák és struktúrák számbavételére törekszik, és nem számol a tér termelődésévet és termelésével, továbbá ennek a produktív folyamatnak az egyediségével.

11 A „lokalitás" fogalom használata viszont a társadalom és tere közötti dinamikusabb kapcsolat meglétére enged következtetni; és itt egészen pontosan a „lokalitás" fogalomnak arra az összetett fenomenológiai minőségére gondolok, amelyet Arjun Appadurai fogalmazott meg. Megközelítésében a lokalitás mint a társadalmi élet egyik aspektusa, az érzelmek struktúrája és egy pozícionált közösség ideológiája „mindenekelőtt /capcso/aíokat és /coníexfusokat, és nem fokozatokat vagy térbeliséget jelent [...] melyet a társadalmi közvetlenség érzete, az interaktivitás technológiái, és a viszonylagossá vált kontextusok közötti kapcsolatsor hoz létre" (Appadurai 2001:3; kiemelés - F. Zs.). A lokalitás mint a társadalmi élet dimenziója nem egy transzcendens állandó, amitől társadalmaknak le lehet maradni vagy el lehet térni, hanem minden esetben (a megragadható) mindennapi gyakorlatban kialakuló (vagy tudatosan és kialakítható) entitás, amelynek történeti előzményei vannak, változó és lezáratlan (Appadurai 2001:27). Appadurai elmélete szerint a /o/ca/('íÓ5teremtésben az etnográfiai kutatásnak is fontos szerepe volt/van, hiszen amit leírt/leír, egyben körül is határol, és kellő reflexivitás híján a „dokumentálni kívánt lokalizáció bűvkörében" a lokalitást mint területileg kötöttet és nem mint változó alakzatot jeleníti meg. Ennek a szempontnak a figyelembevételével az etnográfia újraértelmezése mellett érvel, a modernitás etnográfiája nevében. Ez egyrészt a fogalmak és a kategóriák újragondolását, a történelem helyett a praxis vizsgálatát jelenti, másrészt ezeknek a megváltozott helyzetre (modernitás) való alkalmazását.

12 Talán túlzás nélkül mondható, hogy71 kastély, a falu és azerdő című kiállítás alkotói egyrészt a lokalitást a fent vázolt társadalmi dimenzióban tekintik, másrészről fogalmilag, módszertanilag és a praxis szintjén is újragondolják a helytörténet és a helytörténeti kiállítás kereteit. A megközelítés nem elsősorban (és kizárólagosan) kritikai, hanem leginkább kísérleti és formateremtő, amihez bizonyos fogalmak újragondolására, bevezetésére is szükség volt. Az elméleti megközelítés továbbgondolásához viszont elmaradhatatlan lesz a kutatás módszertani, elméleti eredményeit bemutató, társadalomtudományi megközelítésű elemző tanulmányok elkészítése és publikálása is. A kutatási projekt viszont nem ért véget. A folytatásban (lásd Szíjártó 2003) az empirikus adatgyűjtés mellett elsősorban a bemutatás keretei, formái és helyszíne változnak meg. Míg a 2002-es téli kiállítás egy pécsi galériában volt látható, addig a 2003 nyarára tervezett következő kiállításon a kutatás helyszíne(i) és a bemutatás helyszíne(i)