Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Helyzet - Frazon Zsófia: Az „eleddig észrevétlenül maradt tények" és a „szembeötlő apróságok". A kastély, a falu és az erdő-a lokalitás képei Belső-Somogyban című kiállítás

A somogyfajszi kastélyban az 1980-as években működött zoknigyár. ÍV 3 lakója számára csak részleteiben válhatott nyilvánossá és ismertté, azt az életformát, amely a faluban lakók életéhez képest mobilabb, tágabb határok között mozgó, talán egy kicsit pörgősebb volt, de a szereplők már ismerték a szabadidő és szabadidő-eltöltés fogalmait is. Férfiak és nők, gyerekek, kedvenc lovak és kutyák jelennek meg polgári bútorok és egy rendezett kert színfalai előtt/között. A díszlet (nagy vonalakban) marad, a szereplők változnak: az 1960-as években moziként, majd az 1980-as években a termelőszövetkezet zokniüzemeként működő kastély új történetek színhelyévé válik. Új szereplők és más történetek jelennek meg, a tér már nem otthon, hanem szórakozóhely, majd munkahely. A kastély színfal-, díszletszerepét tovább erősíti az az 1968-ban forgatott német film (Maximilian Schell: Az első szerelem), amely egy 19. századi orosz regény alapján készült, és amelyben a somogyfajszi lakosok statisztaként szerepeltek. Egy kastély, amelynek a falu lakói valóságos életükben és a filmvásznon is csak statisztái lehettek. A terem végében, egy filmszalagból készült függönnyel leválasztott boltív mögött egy kis mozit találhatunk, amely egyrészt a kastély egykori funkcióját hangsúlyozza, másrészt a kastély, a falu és az erdő lakóiról és történeteiről készült mozgófilmek bemutatásának is keretet kínál.

4 Végül a harmadik, legmélyebb és egyben legsűrűbb terem, az erdő, a tragikus sorsok és történetek helyszíne, az átmenetiség és a titokzatosság tere, a valóságos és misztikus történetek keverékével. Itt a legtöbb a beemelt tereptárgy: nedves őszi avar (megbúvó darázzsal), ágak és rönkök, emberszerű képződmények

5 és egy, a fantáziának is teret engedő műalkotás: a kis tér közepén egy öreg fa textilinstallációja. A természeti környezetet is megidéző keretben viszont újra a történeteké a főszerep. A jelen és a múlt, az élet és a halál egyszerre van jelen ebben a térben és ezen a he/yen. Az erdő mint egy idős asszonynak, Teri néninek, a Somogyfajsztól három kilométerre fekvő Kakpuszta utolsó lakójának élettere és Kund Béla, somogyfajszi földbirtokos 1894-es titokzatos meggyilkolásának helyszíne. Egy történet a jelenből és egy történet A kastély, a falu és az erdő című kiállítás 2. kiállítóterme: Az erdő. Sárvári Zita felvétele, 2002. november