Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
Helyzet - Frazon Zsófia: Az „eleddig észrevétlenül maradt tények" és a „szembeötlő apróságok". A kastély, a falu és az erdő-a lokalitás képei Belső-Somogyban című kiállítás
a múltból, történetek a helyhez való ragaszkodásról és kötődésről, szomorú, megrázó és egyben tiszteletet ébresztő, sűrű történetek. A kiállított képeken és a bemutatott filmen 6 Teri néni (Kakpuszta jelenlegi egyetlen) és Irénke néni (Kakpuszta egykori lakója) nyári találkozásának epizódjai jelennek meg, a háttérben az elnéptelenedett falu fűvel benőtt romos házaival. Nők, akiknek magányos jelenléte ebben a lassan az erdő részévé váló faluban szokatlan és egyben döbbenetes, a makacsság, a kitartás példája. Az ottlét viszont az idős asszony és az elnéptelenedő falu számára is a túlélés egyetlen lehetősége. Kakpuszta, az „amazonok, magányos remete-matrónák" (Szíjártó 2002:7) által védett és otthonossá tett hely, a „már nem falu", „még nem erdő" határvidéke, a hozzá tartozó bizonytalansággal és titokzatossággal. Ezt a sűrűséget és rejtelmességet szövi tovább Kund Béla meggyilkolásának összerakott története is. A bárót, akinek a nevéhez már életében is egzotikus és misztikus részletekben gazdag történetek kötődtek (indiai vadászat, egzotikus vadásztrófeák, nálunk ismeretlen, misztikusnak tűnő elejtett vadak sora és „egy fiatal, eleven tigris" 7 ), az erdőben érte a halál, vélhetően orvvadászok végeztek vele. Az erőszakos haláleset következtében viszont nemcsak Kund Béla alakja válik még titokzatosabbá, hanem maga az erdő is a „nyomasztó titkok, sűrű rejtélyek birodalma" (Szíjártó 2002:5) lesz, és ez hozzájárult az erdőterem rengeteggé válásához is. A báró figuráját képekkel, az eseményeket pedig korabeli újságcikkek segítségével elevenítik meg az alkotók ebben a képzeletbeli erdőben, és talán túlzás nélkül mondható, hogy itt érezhető leginkább a foucault-i értelemben használt archeológiai módszerű bemutatás. A módszer lényege, hogy egy történet újraírásakor nagyobb hangsúlyt kap az eseményt körbevevő dokumentumok egymás mellé helyezése és közszemlére tétele, mint például a statisztikákat vagy a nagy ívű társadalomtudományos konstrukciókat felvonultató értelmezés. 8 Ez a módszer- adott esetben - lehetővé teszi, hogy a gyilkossági történet fokozatosan épüljön fel, mint az egykori nyomozás „nyomolvasás" eljárása során. Ez a megközelítés nagyon meghatározóvá és nyilvánvalóvá válik a kiállításnak ebben a legalsó termében, ahol nem az eredetiség hangsúlyozása, nem az esetleges ellentmondások feloldása, nem az egyes tények összehasonlíthatóvá tétele és még csak nem is a változás és az átalakulás bemutatása kapja a fő hangsúlyt (vö. Foucault 200 1:1 79-226), hanem az „egymásra rétegződött eseményavar" (Szíjártó 2002:5) rétegeinek és történeteinek feltárhatósága, láthatóvá tétele. Ilonka néni és Teri néni találkozása Kakpusztán. vári Zita felvétele, 2002. augusztus ív r*5
