Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Tabló - Sziget és identitás kaleidoszkópon keresztül. Milena Sunnus: Öland. Lebenswelt und Konstruktion kultureller Identität auf einer schwedischen Ostseeinsel Sonneuend Anna

turizmus hozományai, hanem minden „nyitásé", így a híd megépítéséé is, ez ugyanis lehetőséget teremtett az ölandiaknak arra, hogy Kalmárba járjanak dolgozni, bevásárolni, iskolába. E tényezők mind az önmeghatározás és az idegenekről alkotott kép elkülönülését segítik elő: „Mi nem olyanok vagyunk, mint ők." Az eltérés, amely az idegenekről és az önmagukról alkotott kép meghatározása között érzékelhető, egyébként nem új keletű: Ölandot természeti adottságai miatt már a 19. századtól kezdve mindenki másnak látta, mint Svédország többi vidékét, és ez az ott lakóknak a szigetet mindenképpen identitási régióvá alakította. Ugyanebben a problémakörben gyökerezik a szerző szerint a haza és a kulturális régió kérdése is. A sziget mint kulturális egység meghatározásában a külső világról és a belső világról alkotott képek döntőnek bizonyultak, azért a szerző interjúalanyainak kiválasztásában arra törekedett, hogy a megkérdezettek a legtökéletesebben tudják értelmezni e különbséget. Ezért négy művészpárost szólaltatott meg a szigetre vonatkozó elképzeléseikről, identitásukról, mert az itt élő művészek legtöbbje összekötő lehet Öland és a külvilág között, mégpedig életútjuk miatt. Ennek a négy párosnak a tagjai részben ölandiak, részben máshol születtek, de végül Ölandot választották lakóhelyüknek, azonban mindegyikük élt valamennyi időt más helyen is. így vagy betelepülőknek, vagy visszatelepülőknek tekinthetjük őket. Mindezeken kívül a szerző szerint a kaleidoszkóp által alkotott kép vizuális tapasztalás, a festészet ugyanígy, ezért kiválóan alkalmasak a festők, a művészek e módszer alkalmazására. Az interjúk előtt rövid összefoglalót ad közre Sunnus a svéd tájfestészetről, annak nemzeti-romantikus meghatározottságáról. Utána közli a beszélgetéseket. Minden interjúleírás a találkozásról és a személyekről szóló háttér-információkkal indul, illetve a szerző beszélgetésről kialakított tapasztalatainak leírásával, majd ezt követően jutnak szóhoz a művészek. Sunnus csupán lejegyző ezekben a beszélgetésekben. Minden esetben egy úgynevezett „mentális térkép" megrajzolását is kéri a művészektől, vagyis annak az élménynek a közreadását, amely a beszélgetőtársnak Ölandot jelenti. A „belső világ" ilyetén ábrázolásain keresztül bontakozik ki előttünk, olvasók előtt a sziget képe, illetve megismerjük azokat a jellemzőket, amelyek megalkotják az ott lakók képzeletében Ölandot, és a fent említett „identitásrégióvá" avatják. Ilyen jegyek a tenger kékje, a szigeten uralkodó állandó napsütés, a sík táj látképe és a közeli Jungfrausziget viszonyítási pontja. Mellettük saját otthonaik képe sorakozik fel. Az interjúkat a szerző svédül (német fordítással), illetve angolul is közli. A megkérdezett festők mindegyike a tájat, a természetet választotta központi témájául. Egymással egyrészt egyesületek, másrészt egymás munkáinak ismerete révén állnak kapcsolatban. Az utóbbit a szerző bizonyos értelemben vett szomszédsági viszonynak nevezi, szociális térbeli szomszédságnak. Mindezek alapján a beszélgetések segítségével próbálja meg Sunnus a különböző identitástípusokat elkülöníteni. Az identitást meghatározó tényezők közül a családnak, a nemzetnek és a biológiai nemnek az identitásalakító szerepét vizsgálja. Ezek szerint a család az „én-identitás" megformálását segíti elő, míg a nemzet a „mi-azonosságtudatét". Az illető neme érdekes módon a svéd társadalomban nem játszik olyan nagy szerepet, mint más közösségekben: a svédek az „egyenlősítés hívei" voltak már jóval az Európai Unió ilyen irányú politikája előtt, ez a nézet ma is érezteti a hatását. Ha ezt a részt közelebbről nézzük meg, észrevesszük, hogy a szerző nem csupán Öland, hanem a svéd nép identitásának vizsgálatával is foglalkozik. Előveszi a magányosság szimbólu-