Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
Tabló - Sziget és identitás kaleidoszkópon keresztül. Milena Sunnus: Öland. Lebenswelt und Konstruktion kultureller Identität auf einer schwedischen Ostseeinsel Sonneuend Anna
antropológia régiói aligha illeszthetők bele az Európai Unió rendszerébe. Oland természetesen ökológiai régióként létezik, hogy kulturális és közigazgatási régióként is értékelhető-e, az a kutatás kérdése marad. Azonban ha egységnek tekintjük a szigetet, akkor annak egyik meghatározó eleme az önazonosság-tudat. Továbbtekerve a kaleidoszkópot, a szerző az identitás szerkezeti és ideológiai meghatározóit vázolja fel. Ehhez Ina-Maria Greverus célirányos helyhez kötöttséget leíró modelljét használja. Greverus tétele a helyhez kötöttséget három tényezőcsoport által határozza meg: az instrumentális, a szociokulturális és a szimbolikus helyhez kötöttség alapján. Az első az emberi szükségletek meglétének vagy hiányának a következménye (munka, lakóhely, infrastruktúra, eszközök, terület stb.), a második a társadalmi interakcióké, míg a harmadik a szokások-emlékek-elképzelések ismerete alapján formálódik ki. Hogy Ölandon melyik helyhezkötöttségi modell dominál, ahhoz a sziget gazdasági, települési, népesedési és társadalmi szerkezetét kell nagyító alá vennünk. Eszerint a sziget urbanizációs foka meglehetősen alacsony. Északon inkább a nyaralók, délen az egész évben lakott települések jellemzők. A munkanélküliség az országos átlagnál magasabb, a jövedelmek alacsonyabbak. Az iskolázottság is elmarad az országos átlagtól. A gazdasági helyzet következtében a 19. század második felében nagyarányú kivándorlás indult meg Észak-Amerikába. A szigeten 1880-ban volt legmagasabb a lakosság lélekszáma, magasabb, mint a kutatás idején (majdnem kétszer akkora). Az 1970-es években megépült a híd Kalmar, a tengerparti város és Öland között, ami a gazdaság enyhe fellendülését indította meg. Majd az 1995-ös európai uniós csatlakozás ébresztett új reményeket Ölandon; egy úgynevezett Balti-régió kialakításába és az ennek következtében létrejövő gazdasági felvirágzás gondolatába vetett hit révén. (Egyesek szerint azonban ennek ellentmond az egyébként igen erős skandináv identitás, amely megnehezítheti a balti régió létrejöttét.) Az új, uniós regionális szempontok (több pénz a szegényebb régiók támogatására), főképpen pedig a hídépítés meggyorsította a kulturális és egyéb, változásokat eredményező folyamatokat. A közösség válasza erre hagyományőrző egyesületek és egy skanzen megalapítása volt. Ekkor kezdték a helybeliek az itt élő művészek munkáját is megismerni és támogatni. Mindebből látható, hogy a helyhezkötöttségi modellek közül Ölandon az instrumentális modell tényezői igen nagy hatással voltak, ez pedig a szimbolikus helyhezkötöttségi modell tényezőinek erősödését eredményezte. Az egyesületek megalapítóinak célja a regionális identitás kialakítása volt, illetve az ma is. Ebben igen nagy szerepet kapott a belső (sziget) és a külső világ (szárazföld) jellemzőinek elkülönítése. A szerző itt ismét teker egyet a kaleidoszkópon, és a szigetlakóknak önmagukról, valamint az idegenekről kialakított képét elemzi. Ebben rendkívül nagy szerepet tulajdonít a helyi média tevékenységének. Megvizsgálja két helyi újság egy-egy évfolyamát. Ugyanis ezek a médiák töltik be szerinte a külső világ és a sziget belső világa között a legfontosabb közvetítőcsatorna szerepét. Egyrészről támogatják a turizmust, amelyből a sziget nyáron a megélhetését nyeri, ezzel ellensúlyozva a hiányos gazdasági lehetőségeket, másrészt ők közvetítik a változatlan és megváltoztathatatlan Öland képét, amely mind az ott lakóknak, mind pedig az oda látogatóknak tetszetős. A turizmus révén két dolog jut el az ölandiakhoz: egyrészt az anyagi javak, a jobb megélhetés, a fejlődés, másrészt pedig új kulturális elemek. Nyáron viszont nagy az embertömeg, és a helyi házakat tömegesen vásárolják fel az ide érkezők. Ezek az elemek azonban nem csupán a
