Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

SZABÓ MÁTYÁS: Állampolgárság és identitás

Az erős hajlandóság és okai Közvélemény-kutatás, 1964 1964-ben a Stockholmban magyar nyelven megjelenő Északi Tudósító című folyóirat megjelentetett egy felmérést, A sors két hazát adott nekünk címmel. Ez annak kapcsán született meg, hogy az állampolgárság kérdése egyre több magyar számára vált aktuálissá. Az olvasók a lenti kérdésekre válaszolhattak levélben. Nem tudjuk, hány válasz érkezett be, mert nem őrizték meg a kérdőíveket. A szerkesztő szerint hét év elteltével jött el a magyarok számára az idő, amikor állást kellett foglalniuk a jövőjükkel kapcsolatban. Mindenki tisztában volt a honosítás nehézségeivel és a problémák sokrétűségével, amelyek ezzel jártak. A magyarok sok vitát folytattak, és a véleményekben jelentős különbségek mutatkoztak. A vizsgálat különleges volt abból a szempontból, hogy a kérdések általánosakvoltak, és több országra nézve aktuális jellegűek. Hat kérdést tettek fel az olvasóknak, majd kiértékelték a beküldött válaszokat. Az alábbiakban közlünk néhány reprezentatívválaszt. /. Miért akarta felvenni a svéd állampolgárságot? Miért állt el ettől? 1. A válaszokban döntő súlya van annak, hogy nem vesztették el a magyar állampolgárságukat a svéd állampolgárság megszerzésével. (A menekültek feltétel nélkül kapják meg a svéd állampolgárságot, azaz anélkül, hogy azt megelőzőleg lemondtak volna a régi állampolgárságukról.) Akik felnőttkorukban kerültek ebbe a helyzetbe, már nem tudtak érzelmileg megváltozni. Sokan azzal indokolják ezt a döntés, természetes, hogy csatlakoznak a svéd társadalomhoz, még ha csak formálisan is, ha az segít nekik. „Kötelezettségeink vannak gyermekeinkkel szemben, biztonságukért a jelenben és jövőben." 2. A svéd állampolgárságot csak gyakorlati okokból veszik fel. Feltétele ugyanis több tisztség és állás betöltésének: egyértelmű, hogy a svéd állampolgársággal jelentősen növekszik a munkavállalás esélye. Fontos továbbá, hogy svéd állampolgárként akadályok nélkül lehet külföldre utazni. 3. „Nem akarok honosítva lenni belátható időn belül, mert ez öncélúság lenne. Nem vagyok nacionalista, a magyarságom európai. Állítom, hogy lehet itt külföldiként is békében élni." Kommentár: A válaszokból lényegében két következtetést lehet levonni: egyrészt hogy hét-nyolc év nem volt minden esetben elegendő a svéd állampolgársággal kapcsolatos döntés meghozatalára, másrészt hogy a bevándorlóknak nagy igényük volt arra, hogy azt érezzék, van hazájuk. //. Milyen érzés volt átvenni az állampolgárság felvételét igazoló okmányokat? I .„Jól érzem magam Svédországban és a svédek között, de amikor kézhez vettem a papírt, megkérdeztek: »Jól megfontolta, hogy Svédországban akar maradni?« Nagyon szomorú lettem. Nem én döntöttem el!" 2. „Nem éreztem semmi különöset, csak csodálkoztam, amikor gratuláltak az emberek az új állampolgárságomhoz."