Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
SZABÓ MÁTYÁS: Állampolgárság és identitás
A magyar bevándorlás összetétele A 1956-os bukott forradalom által kiváltott magyarországi menekülthullám nagyobb részét fiatal emberek tették ki: több mint hatvan százalékuk 25 éves sem volt, és valamivel több férfi volt közöttük, mint nő, A csoport nagy részét fémipari munkások (körülbelül harminc százalék) és egyetemi hallgatók (körülbelül tíz százalék) jelentették. A fennmaradó részt munkások, technikusok, építészek, textilipari munkások, építkezési munkások, nagyszámú mérnök és orvosok alkották. A képzési szint viszonylag magas volt - mint ahogy a képzési ideál is, ami később meg is mutatkozott -, sokkal magasabb, mint az 1960 és 1970 közötti munkabevándorlók között, de nem annyira magas, mint a később bevándorló latin-amerikai és iráni csoportok körében. Ericsson szociális miniszter 1 957. januári beszámolója szerint a menekültek életkori és családi állapotának összetétele kedvezőnek számított a svéd munkaerőpiac szempontjából (Svensson 1992:1 53). A mobilitásuk nagy volt, nem utolsósorban azért, mert egyedülállóak voltak, és hajlandóságot és kedvet mutattak új dolgok kipróbálására. Ez vonatkozott mind az állásokra, mind a tartózkodási helyükre. Nem jelentéktelen tényező, hogy sok volt közöttük a zsidó származású személy, akik vagy tovább akartak menni Izraelbe vagy az Egyesült Államokba, vagy ha Svédországban maradtak, fel akarták venni a svéd állampolgárságot, amilyen gyorsan csak lehetett. Mindkét nem egyedülállói szívesen helyezkedtek el svéd környezetben. A vegyes házasságok száma azért volt olyan magas a magyarok körében, mert megkönnyítette a svéd állampolgárság kérelmezését. Számos példa támasztja alá, hogy a svéd származású házastárs családja számára fontos volt, hogy az új családtag svéd állampolgár legyen. Itt is a gyerekek érdekét tartották szem előtt. „Az új családomban az állampolgárság kérdése gyakran van terítéken. Az anyósom nem feszegette a kérdést, de a feleségem részéről világos elvárás volt, mert gyakran felhozta az állampolgárság váltásának témáját. Amikor 1964-ben megszületett a fiam, a kérdés új megvilágítást kapott. Akkor gyorsan meg kellett szereznem a svéd állampolgárságot, nehogy a fiam hontalan legyen. Fontos volt számunkra, hogy lemondjak a magyar állampolgárságomról, nehogy a fiam kettős állampolgárrá váljon, és ezáltal a magyar részről igényeket támaszthatnának vele szemben a jövőben." (32. számú interjúalany.) Előfordult az is, hogy felbontotta egy svéd lány és egy magyar fiú a jegyességet, mert a magyar fiú hazafiasságból nem volt hajlandó kérelmezni a svéd állampolgárságot. A külföldön élő magyarok mobilitása és beilleszkedési készsége különböző országokban ismert jelenség számunkra, még akkor is, ha nem folytattak szisztematikus vizsgálatot ezzel kapcsolatban (Borbándi 1985). A tényezők, amelyekre rámutattak, részben megegyeznek a fentiekben említettekkel. Milyen más magyarázatok találhatók még? A jugoszlávokkal szemben, akik egy többkultúrájú országban éltek otthon, de ennek ellenére egyértelmű tendenciát mutattak az etnikai elszigeteltség irányába, a magyarok sokkal inkább „kozmopolitán" viselkedtek. Hogy lehetséges ez, ha Magyarország 1920 után Európa egyik legegységesebb országa volt a nyelv és kultúra tekintetében? A kozmopolita viselkedés gyökereit feltehetőleg a a Habsburg Birodalomban kereshetjük, ahol különböző nemzetiségek éltek egymás mellett generációkon keresztül.
