Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

LAJTAI LÁSZLÓ: A minangkabau gyógyító orvosantropológiai zemszögből

úgynevezett populáris szektor, azaz az öngyógyítás és az otthoni, családi, ismeretség kör által történő gyógyítás. Ezután következik a nyugati kultúrában az úgynevezett biomedikális szektor, vagyis a modern, nyugati orvoslás területe. Ehhez képest léphetnek fel alternatív gyógyítórendszerek, például az, amit a mai magyar nyelvben természetgyógyászatnak hívnak. Ez utóbbi nálunk főleg a modern korban importált új módszereket jelenti, kisebb részben régi, őshonos gyógyításokat. A harmadik világban a biomedikális rendszer tekintélye, tisztelete nyilvánvaló hasznossága miatt ugyan megvan, e szektor elérhetősége azonban részben anyagi, részben kulturális okok miatt kisebb fokú. Az importált rendszerek ugyan ma már a legtöbb helyen megtalálhatók (például akupunktúra a világon ma már szinte mindenhol létezik), de arányuk kisebb, ugyanakkor az őshonos módszerek aránya és jelentősége a harmadik világban továbbra is igen nagy (sokszor nagyobb, mint a biomedikális rendszeré), és a populáris szint, illetve a tradicionális szint közötti különbség és távolság kisebb (a varázslók is a mi fogalmaink szerinti „ismeretségi" körhöz tartoznak). A minangkabauk A minangkabaukról szóló első átfogó tudományos mű - holland nyelven - 1923-ban jelent meg (Joustra 1923). Később angolul Tanner (1976) foglalta össze legjobban az általános tudnivalókat. A minangkabau népcsoport egy ma körülbelül hatmillió lelket kitevő mohamedán matrilineáris csoport, melynek elsődleges lakhelye Szumátra középső-nyugati része, a batak népcsoporttól délre. A minangkabauk feltehetőleg i. e. 2000 és 1000 között érkeztek e területre a Malájfélsziget felől. Az előttük itt élő őslakosok utódai lehetnek a Nyugat-Szumátrától nyugatra elterülő Mentawai-szigetcsoport őslakosai. A minangkabau felföldön található megalitikus emlékek a terület korai benépesültségét jelzik. Később, már az írott történelem idején a minangkabauk egy kisebb része visszaköltözött a Maláj-félszigetre, a Szumátra középső részével szemben levő partszakaszra, mintegy keresztülhatolva azon a maláj nyelvű népcsoporton, mely szumátrai Malaka-szoros partján él. Az 1803-1821 között lezajlott, úgynevezett padri háború nagyjelentőségű a minangkabauk történelmében. Ez a polgárháború az ortodox iszlám hirdetői (a padrik), illetve a hagyomány (az adat) őrzői között tört ki. Eleinte a padrik győzedelmeskedtek, később azonban a hollandok beavatkoztak a háborúba a padrikkal szemben, és ezt követően gyarmatosították Nyugat-Szumátrát. Számos más délkelet-ázsiai népcsoporthoz hasonlóan a modern korban a minangkabauk is szétszéledtek az indonéz szigetcsoporton, ma már számos helyen, főleg az urbanizált, indusztrializált területen megtalálhatók, többnyire megőrizve eredeti nyelvüket és identitásukat. Nyelvük a maláj-polinéz nyelvcsaládba tartozik. Közeli rokonságban áll a maláj nyelvvel, és így az indonéz standard változattal is. Számos dialektusra oszlik, de egy irodalmi verziója is kialakult a modern korban. Egyes vélemények szerint nemcsak hogy szoros rokonság van a minangkabau és a maláj nyelv között, de a maláj a minangkabauból alakult ki a partvidéki hajós népek körében, miután a középkorban minangkabauk kirajzottak a felföldről a Malaka-szoros partvidéke irányában. A maláj nyelv maga régebben is