Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

LAJTAI LÁSZLÓ: A minangkabau gyógyító orvosantropológiai zemszögből

LAJTAI LÁSZLÓ A minangkabau gyógyító orvosantropológiai szemszögből A szerző egy minangkabau dukun, vagyis nyugat-szurnátrai tradicionális gyógyító-varázsló esete kapcsán orvosantropológiai szempontból áttekinti az elemzéshez és a megértéshez szükséges összetevőket: a maláj kultúrával szoros rokonságban álló iszlám, de matrilineáris és a modern indonéz államba jól integrálódott minangkabau kultúrát, valamint a délkelet-ázsiai kultúrkörben a nem biomedikális gyógyítást és a világfelfogás ehhez kapcsolódó részeit. Összességében képet kapunk egy fejlődő országban a 2 I. század elején élő és funkcionáló plurális egészségügyi rendszer néhány, orvosantropológiailag fontos aspektusáról. Orvosantropológia Az orvosantropológia feladata ma már nem elsősorban a hagyományos hiedelmek és szokások feltárása, mely területen viszonylag kevés fehér folt maradt, hanem a különböző gyógymódok ellátási, lefedettségi pluralizmusának, ösztönös vagy tudatos integrációjának, egymásra és egymás mellé épülésének elemzése. Ez a pluralizmus tükrözi a valós helyzetet a 21. század elején, az ezzel kapcsolatos ismereteinknek lehetnek az alkalmazott orvosi antropológiában gyakorlati következményei. Az archaizáló, idealizáló és purista sámántudományi vagy kuruzslótudományi antropológia csak a dolgozószobákban létezik, és nem a terepen, a valóságban. Jelen írás egy konkrét példa segítségével kísérel meg mintát nyújtani arra, hogyan lehet ma megragadni az úgynevezett harmadik világban, a fejlődő országokban a betegség, beteg, gyógyítás és gyógyító kérdését, azzal együtt, hogy tudjuk, hogy mindezek a kategóriák szintén alapvetően a mi leíró gondolkodásunkra jellemzőek, a mi „nyugati" ^ kategóriáink. Mindez nem azt jelenti, hogy a nyugati kultúrán kívül ezekhez hasonló y kategóriák ne léteznének, csak a hasonló forgalmak jelentése által felölelt halmazok tar- ^ talma más. így alakulhat ki az a sajnálatos helyzet, hogy ha akarjuk, a halmazok közös if részeire helyezzük a hangsúlyt, ha akarjuk, a különbözőekre. A legékesebb példa erre a sámán: gyógyító versus pap kérdése. Vajon mikor, milyen szakmunkában válik a sámán a °£ gyógyító szerep megtestesítőjévé (azaz kvázi orvossá), és mikor hangsúlyozzák más (szociálpszichológiai értelemben használt) szereptulajdonságait, például a vallási (azaz kvázi papi) funkciókat. Az egészségügyi rendszereket manapság bárhol a világon, tehát a nyugati és nem nyugati kultúrákban egyaránt a pluralitás jellemzi. Ez azt jelenti, hogy egyazon kultúrában egymással több-kevesebb kapcsolatban, de mindig összefüggésben levő párhuzamos egészségügyi, gyógyítórendszerek léteznek. A legnagyobb e rendszerek közül az