Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)
CSATLÓS JUDIT: „Istennek tetsző cselekedetek." A faragás egy naiv művész életében
Az idézett részlet nemcsak a látogatás menetéről tájékoztat, ezenkívül három fontos momentumra hívja fel a figyelmet. „Senki nem halt meg...", bizonyítja az ima hatékonyságát. Mivel a betegség büntetés valamely vétekért, a közös ima a gyónás és feloldozás együttes aktusaként fogható fel, a megtisztulást és a jó útra térést, visszatérést jelenti. Az idézett részben megjelenik, hogy az imát közösen mondják. Magyar Lajos többször is kifejezte, hogy az ima hatékonysága függ a recitálok számától. Ezzel szemben áll, hogy ezekre a látogatásokra egyedül járt, az imát is tulajdonképpen egyedül mondta. Az egyik legérdekesebb tény, hogy Magyar Lajos számára az elmondott és a magnón lejátszott ima ugyanakkora értékkel bír. Az ima általi gyógyítás párhuzama a szentekkel, valamint Jézussal való azonosulást jelent. Jézus mint „csodaorvos" szintén megjelenik az elbeszélt történetekben. Jézus szóval gyógyított, és szóval támasztotta fel a halottakat: az imádkozás és éneklés ezt ismétli. A megváltó szerep A kimondott szó erejébe vetett hit, a szavakkal történő gyógyítás csak egy eleme a Jézussal való párhuzamnak, amit Magyar Lajos közvetített az interjúk során. Az élettörténet elbeszélése során végig jelen van ez a misztikus kapcsolat. Jézust vonatkoztatási pontként használva a kudarcok és a szenvedések felmagasztosulnak, és jelentéssel töltődnek fel. A jelentésadás fokozatosan teljesedett be, amint az egyes történeteket egyre többször elmeséli, újrameséli, valamint magában újrafogalmazza: „Ahol elutasítottak, oda aztán nem mentem, meg nem is megyek. Mondtam nekik, majd akkor jövök, ha hívattok. Jézust sem fogadták be mindenhol, engem sem fogadnak. Háromszor hívattak, ahogy Pilátus is háromszor hívatta Jézust." 5 Ez a néhány sor a népi epika stílusát tükrözi, jellegzetes az ismétlés, az időbeli kiterjesztésen keresztül a fokozás és a megháromszorozódás, amely nyomatékosítja a mondanivalót: nem mentem - nem is megyek - majd, ha hívattok; múlt - jelen - jövő. A fokozás valódi értelmét a végső megállapítással nyeri el: „Jézust sem fogadták be mindenhol." A Jézussal való párhuzam még intenzívebben fejeződik ki a második idézetben, ahol már azonosulásról beszélhetünk. Az idézet egy mélyinterjú része, amit Magyar Lajos nem engedett rögzíteni, így csak az érdekesebb szófordulatokat jegyeztem fel szó szerint. Ez a mondat a kórházi élmények kapcsán hangzott el. Kétségkívül nagy hatást gyakorolt rá az idegen környezet, valamint a műtéttől való félelem. Az első epeműtét után még szükséges lett volna egy újabb beavatkozás, ám ezt Magyar Lajos már nem engedte. A rettegés oka, hogy a műtétet, az altatást halálként élte meg. Összesen négyszer operálták, először huszonnyolc, utoljára kilenc éve. A különböző kórházi élmények jelentőségét a részletes, érzékletes leírás mutatja. A kórház a viszontagságok és szenvedések színhelye: az orvosokkal és más betegekkel való kapcsolatában is a megpróbáltatásokat hangsúlyozta. Az orvosok erőszakossága és egy betegtársa ellenségeskedése dacára mégis képes volt a megbocsátásra. Az ellenség „szeretete", a megbocsátás képessége szintén krisztusi tulajdonság. A szenvedés, a testi kínok elviselése szintén Jézust idézik:
