Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

NAGY TERÉZIA: Az underground zenei szubkultúra a mai nagyvárosban

irányába hat, ez a kulturális tevékenységekből való választás és fogyasztás mennyiségére is utal, azaz a nem fogyasztást is egy „fogyasztói magatartásként" lehet értékelni. A party 7-12 vagy ritkán ennél több órás összejövetel, melyen a tánc és a zene mellett a vizuális élményeknek is kiemelkedő szerepük van. A partyn a résztvevők egy olyan, nem mindennapi élményben vesznek részt, melynek során a több információs csatornán feléjük áramló, önmagában is transzélményhez hozzásegítő részek egységként veszik igénybe fizikai és pszichés valójukat. A pszichésen rendkívüli módon hangolt közönség audiovizuális élmények által jut eksztázishoz, mintegy önmagát a zene és ritmus részeként átélve. Az interjúalanyok többsége arról számol be, hogy eggyé válik a ritmussal. A ritmus a test perifériáin keresztül a test belsőbb pontjai felé haladva az egészet birtokolni akarja, és képes is erre. A kezek, lábak, fej ritmusos mozgása után többen arról referálnak, hogy a bensőjükben is „éreznek valamit". Ez elsősorban a szívre koncentrálódik, hiszen míg a zene ritmusa a bemelegedés szakaszában a szívdobogásának ritmusával közel azonos, a ráhangolódást követően fokozatosan gyorsul. A zene és a szívdobogás együttes gyorsulása, a vizuális élmények általi izgalmi állapot létrejötte egyfajta eksztázishoz vezet. A zene és ritmus egészének megkomponálása, a résztvevők ráhangolása az alkotás folyamata. Mint ahogyan a hagyományos, népi alkotásokban a közösségi alkotás és egyéni kreativitás összekapcsolódott, s kialakította a mindkettőjük számára elfogadható alkotást, akképpen a DJ és a party résztvevői is egymást figyelve és kontrollálva hoznak létre egy alkotást, mely a DJ technikai, zenei ügyességét fémjelzi, megfeledkezve a másik oldalról. Mivel az underground DJ-k alkotásai a jelenben jönnek létre, és a jövőben nem reprodukálhatók, hiszen esetiek, azt kell hogy lássuk, hogy a party résztvevőinek is szerepük van az alkotás folyamatában, hiszen állandó visszajelzői az élménynek. Annak, hogy jó-e az élmény, s hogy egyáltalán képesek-e fogni az éterben úszó jeleket, s a maguk számára dekódolni. A party jelentése: lerázni a stresszt és élményekkel feltöltődni. Ahhoz, hogy ez minél tökéletesebben végbemenjen, a DJ mintegy élményeket nyújt át zeneileg, segítői pedig vizuálisan. A mű „egy interpretációban válik befejezetté, amely ugyanakkor alkotás lesz, mert választás és kompozíció volt - még ha a kiválasztást és a komponálást nagymértékben igénylő eseményeké is. [...] az esztétikai minőség annál evidensebb lesz, minél tudatosabb a szándék, hogy az események tág kontextusában előforduló tapasztalatokat azonosítsák és kiválogassák azzal az egyetlen céllal, hogy felismerjék és legalább mentálisan reprodukálják őket. Koherencia és egység kutatása és létrehozása ez az események közvetlen kaotikus változatosságában; egy olyan befejezett egész keresése, amelyben az alkotórészeknek »úgy kell összekapcsolódniuk, hogy egyetlen rész áttétele vagy elvétele nyomán szétessék és összezavarodjék az egész«." (Eco 1998:240.) Az egész élmény eljuttatása és befogadása különös közösségélményt („tribal feeling") hoz létre (Fejér 1997), amelyben mindenki a maga élményére koncentrálva várja a feloldódást. Ugyanakkor a közösségiség is szerepet játszik, az hogy sokan ugyanazt élvezik. A feloldódást a közösségben sokszor az egyéniség elvesztéseként értékelik, míg interjúalanyaim többsége ennek ellenkezőjéről győzött meg: úgy élték meg, hogy az egyéniségükön keresztül sokféleképpen látták a világot, a többi résztvevőt, s egy sokkal szélesebb spektrumú látásmódról számoltak be. A közösség egyenlő tagjaként értékelték helyzetüket, amely együttlétben a közös eksztázisélmény a preferáns.