Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)
NAGY TERÉZIA: Az underground zenei szubkultúra a mai nagyvárosban
A party több térkomponens szerveződése. Szükségképpen eleme egy centrum, amely a tánc és a táncos mozgások színtere, ennek perifériáján a résztvevők más transztechnikákban mélyednek el: a zene, zene-drog, zene-drog-élmény preferenciák megjelenésének helye. Az e térben való mozgás a kontaktusok, interakciók megidézésére ad lehetőséget. Más téregyüttesek is fontos részét alkotják e kulturális tér fizikai összetételének: a beszélgetős-üldögélős chill-out room, 10 a büfé frekventált helyei, a bejárat és az azon kívül eső rész, a mellékhelyiségek a találkozások speciális interakciós területei. A paríynak időben is több elkülönülő szakasza van. A party terén kívül még megelőzi a készülődés szakasza: a találkozások, öltözködések, a drog beszerzésének és az informálódásnak az időszaka. A paríyra való megérkezés első szakasza lezáródik éjfélig, de a nagyobb létszámban való jelenlét időszaka ekkor kezdődik, s ekkor indul meg a tánc is. Hajnali kettőig szinte mindenki megérkezik. Az audio- és vizuális élményekkel megidézett élmények tetőfoka fél kettő és három óra között következik be általában, illetve szabadtéri (open air) partyk esetében a hajnali napsugár megjelenésekor. Három óra után, a party végéig, reggel hatig vagy kilencig folytatódik a tánc és az élményszerzés más technikái. Ha a party délután végződik, a délelőtti órák beszélgetésekkel és pihenésekkel (is) telnek. Többnapos összejövetelek esetén e szakaszok megismétlődnek, de abban az esetben a rekreációs tevékenységek hosszabbak, s a party teréhez kapcsolódnak. A nagyobb partykat követően „after partykat" szoktak szervezni, amely hangulatában és helyszínében eltérő a paríytól. A vizuális élmények a parfytechnika fényeffektusaiból, a kivetítőn pergő filmből, a társak látványából táplálkoznak. A stroboszkóp fénye által felszaggatott vizuális élmény sajátos body-artoí teremt: a nárcisztikus táncmozgás pillanatai ezek. A társak látványa sajátos setting tényezőként fogható fel, melynek során a party többi résztvevőjének hangulata, pozitív vagy negatív megélése befolyásolja az egyén hangulatát, s ez öngerjesztő folyamatként is működhet. A speciális gép által létrehozott füst és a füstön megtörő fények a láthatóság és rejtettség káoszát teremtik meg, melyben a nárcisztikus és a társas élményvilág elegyedik. A stimulánsok és hallucinogén szerek használata a szubkultúrán belüli normák szerint legálisnak minősül, a party élményét segítendő fogyasztásuk természetes. A fogyasztási szokások megismerése a deviáns és normális, a szubkultúra kontextusában való újraértelmezéséhez vezetett. A kulturális minta életfilozófiája, az egyéni és közösségi drogpreferenciák, a kognitives kollektív útkeresés dimenziója mentén kell értelmezni. Az átélés fontossága a party kulturális terében és a hozzá kapcsolódó tevékenységekben kiemelt, az interjúalanyok által többször említett dolog. Élményorientált, maximalista és beavatott rítus része a drog fogyasztása. A fogyasztói stratégiák körül a virtuális térben posztmodern törzsek alakultak és alakulnak ki, melyek bizonyos életstílusok, zene és élmény mentén formálódnak. Az élmény-zene-drog kompatibilitások tudatos használata részben kötött (ajánlatos) az elérni kívánt élménykomplexumhoz, másrészről egy nem biztosított élmény irányába szabadon választható... A parfykon megjelenő drogok eufóriát, szuperszenzibilitást váltanak ki a használókból, azoknak introspektív vagy élményorientált magatartása sajátos feelinget teremt, melynek során a set és setting tényezők befolyásolják az egyéni élményt. A saját élmény másokra való kivetítése (s a feedback 11 ) sajátos közösségiséget (communitast) teremt (Turner 1998). Az élmény
