Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

NAGY TERÉZIA: Az underground zenei szubkultúra a mai nagyvárosban

A party, az elektrozene és a DJ A party a zene és a tánc, a társas és a nárcisztikus együttlét színhelye, amely speciálisan élményfogyasztásként is értelmezhető. Ugyanakkor olyan liminális térként funkcionál, amelyben a beavatás és az átélés kiemelkedő jelentőségű. A zene a DJ kezén válik valósággá, mágia, amely elvarázsol, a hétköznapokon belüli ünnepeket jelenti, a liminoid térben pedig a transz, a transzperszonális kommunikáció eszköze. A zene segítségével a DJ élményt, hangulatot közvetít, játékot hoz létre, magával viszi a party résztvevőit egy létező világ reflexiója vagy egy pszichedélikus élmény felé, amely a jövőt vetíti előre, vagy az éteren át a világ más dimenzióit nyitja meg. Az elektrozene folyamatos és monotonnak tűnő ritmusa, a dobritmus, a hangminták sokfélesége és effektjei, a kaotikus motívumok struktúrája a DJ kezén, technikai eszközök (lemezjátszó, keverő, sampler) és bakelitlemezek segítségével jön létre (Bockie-Fever 2001 ). A zene szinte végtelen lehetősége több formalizált stílus és a közöttük való kalandozás színtere lett- a hangeffektusok pedig egy eksztatikus állapotra irányulnak. A zenei transztechnika azon alapul, hogy a zenei snittek ismétlődése, a ritmus fokozatos gyorsulása a szívritmust stimulálja, ez azonban a részvétel intenzitásától és a beavatottságtól függ. A zene és a DJ közvetlen interakcióban áll a parfyrésztvevőkkel, akik tömegként, de korántsem tömegízléssel vannak jelen, és kontroll alatt tartják a befogadhatónak ítélt zenét. A DJ által felkínált élmények bizonyos műfaji és stíluskereteken

7 belül elasztikusak, képlékenyek. Mint transztechnikának nagyon fontos a ritmus, mégpediga két ritmus: az egyik, amelyet a dobgép segítségével kevernek a zenére, illetőleg a zene ritmusa, amely a DJ felszerelésével befolyásolható. A zene átélése során a ritmus birtokba veszi a testet, önmagára hangolja az „utazó" tudatát. Ezt ritmusos mozgás kíséri; a partykon jól megfigyelhető, hogy a beavatott utazók kidolgozott mozgásokat alkalmaznak, amelyek monotonon ismétlődnek, s a ritmussal együtt gyorsulnak. A nem ritmusra alapozó zenei transztechnikák a befelé figyelés önhipnotikusságára támaszkodnak.

8 Az introspektív magatartás gyakran párosul narcisztikussággal, amely a party kulturális terében visszatérő motívumnak tekinthető. Az egyén narcizmusa és a liminalitás mezejére kreált énjének együttese a világtól való teljes elkülönülést még inkább segíti (Fejér 1997; Lajtai 2000.) Mindezeket a hallucinogének vagy stimulánsok

9 megválasztásával segítik. Azaz a tudatos tudatmódosításhoz szükséges ismeretek birtokában a kívánt élménykomplexum (egy igen tág intervallumon belül) megválasztható. Az élmény-drog kompatibilitás rossz vagy jó megválasztása rossz vagy jó élményhez, sikeres extázishoz vezethet. Beavatott- £ sági szintjükhöz mérten képesek megválasztani a módot, ahogyan a transz élményét megközelíthetik, illetve annak átélési módját. A megváltozott tudatállapot szubkulturális értelmezésben egy olyan, a tudatban megnyilvánuló nyitottságot jelöl, amely a valós világ más dimenzióinak meglátását is lehetővé teszi. A beszámolók megértésről, átélésről, olyan dolgok átéléséről szólnak, melyet tudatosan nem érthetünk. A transz élményén keresztül egy intuitív és a normáktól felszabadult megértés válik lehetővé. A világjelenségeinek összhangzata nyilvánul meg benne. A transz a befogadói-átélői-fogyasztói stratégia mentén a kipróbálástól a bevett mód fN S ÍN S-s rs -