Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

NAGY TERÉZIA: Az underground zenei szubkultúra a mai nagyvárosban

A városi kultúra mint kulturális szöveg Az életmódkutatások a mindennapira irányulnak, a városi kultúrában végzett, az életmódra irányuló megfigyelések pedig sokszor olyan területen zajlanak, amely a mindennapok során is elérhető lehet. Az általam vizsgált terület mégis a család (otthon) és a munkahely (iskola) területén kívül esik, oda, ahol a résztvevő fiatalok a maguk közötti lét örömét átélve hoznak létre különálló, virtuális tereket. Ezek olyan szenttér- és -időkonstellációk, amelyek a mindennapok során jelennek meg. A szubkultúra sajátságait mint összefüggő részterületeket kellett vizsgálni, még ha az egyes területek megfigyelése önálló értelemmel is bírt volna. Az, ahogyan az egyes területek az értékrendszeren, az esztétikumon és az egzisztencián keresztül összefüggnek, legalább olyan fontos, mint maguk a részletek. A résztvevők konstruált valóságainak megragadása a feladat, mely egy minden érzékszervre ható valóságban jelenik meg a kutató előtt. Közöttük lenni és a sajátságokat, különbözőségeket éppúgy felismerni, mint az azonosságokat, a kutató feladata, aki természetszerűleg modellekbe, kulturális mintákba rendezi a konstruált valóságról alkotott valóságát. Az általa konstruált imaginárius művek egy, a valóságban nem létező valóságot hoznak létre. Amiatt, hogy a résztvevők a saját konstruált valóságukat pillanatnyi relációban jelenítik meg, az értelmezés sokszor eltérő narratívakká lazult. Mindegyik szükségszerűen a valóság egy szelete. A terepmunka és a kutatás módszerei A terepmunkám 1997-ben kezdődött Szegeden, majd a későbbiekben Budapesten és környékén zajló paríykhoz kapcsolódott. Több irányból találtam ugyanahhoz a kulturális térhez, melyet az underground elektrozenéhez kötődő kisebb, egymással interakcióban álló csoportok alkottak. A csoportok két kulturális térben jelennek meg, az egyes szubjektumok azonban esetlegesen csak egyik felé éreznek kötődést. E két tér egyike a party tere, a másik pedig a hip-hop életmódhoz kötődő szubkulturális tevékenységek virtuális terei. Az underground elektrozenei szcénában több stílus is bír in-group kódokkal, mégis e két profil mentén adódik jó lehetőség az interpretációra. _ A csoport, melyet vizsgáltam, több kisebb csoportból és más, azokkal interakcióban ff álló személyekből állt. Mindannyian részt vettek (különböző intenzitással) az említett 5» kulturális tereken folyó tevékenységekben. A megfigyelést tehát egy egymással intenzív pj interakcióban álló csoportra és az annak perifériáin megjelenő személyekre kellett kon- ïTjg centrálnom (Cohen 1969:273). A csoportok egy-egy közel azonos értékvilághoz integ- gjg ráltak, tevékenységük ezt az integráltságot és az egyén által a kulturális tudás elsajátítását és az átélést megköveteli. A résztvevőket beavatottságuk szerint (az átélői stratégia szerint) koncentrikus körökként lehet elrendezni a kutatói konstrukcióban. A szubkultúra főáramában, középpontjában (mainstream) azok jelennek meg, akik a szubkulturális tevékenységekből intenzíven kiveszik a részüket: DJ-ék,

s MC-k,

6 profi és magas (in-group) esztétikai szintet képviselő graffitisek és az extrém sporttevékenységben részt vevők. Idetartoznak azok 259