Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

NAGY TERÉZIA: Az underground zenei szubkultúra a mai nagyvárosban

való részvétel kiemelten fontos, s annak átélése és fogyasztási módja még inkább. Az átélés és kulturális tudás mélysége hangsúlyos az általam vizsgált szubkultúra életé­ben, ennek mentén határozzák meg a presztízst, annak relatív értékét. A transz és a transztechnika Az átélés tehát kulcsfontosságú, esetünkben a kulturális tudás elsajátításának egyetlen módjaként kerül számbavételre. Elsősorban a party kulturális tere és a zene, valamint az elérni kívánt élménykomplexumok kapcsán lehet a transztechnikákról beszélni. Mind­ezek egy közösségi érzés (communitas) elérésére és az abban, a közösség által birtokolt tudásból való merítésre irányulnak. A kollektív tudás buboréka a megváltozott tudatál­lapot liminális terében van jelen, ott birtokolható, az ahhoz vezető út sok és sokféle. A transz megváltozott tudatállapotra utal (Grynaeus 1998), amely nem irányítható, látszólag törvényszerűség nélküli, akritikus, így értelemmel értelmezhetetlen. A megér­tésre az átélés lehetőségét kínálja fel. A sámánizmust, a sámánszertartást sokszor használják mind a résztvevők, mind pedig a kutatók a paríyélmény analógiájaként. Mindkettőben ismert a transz elérésének három módja: az önhipnózis, a zene és a tánc ritmusának átélése, a tudatmódosító szerek alkalmazása. A paríykon jól megfigyelhető az, ahogyan a résztvevők a zenével eggyé válnak, ki­dolgozott mozdulatsorokat ismételve. A monotonitás és a dobritmus stimuláló hatása önmagában is elegendő a transz eléréséhez, de gyakran segítik elő stimulánsok és hal­lucinogén anyagok fogyasztásával. A beavatottság mércéje is lehet az, ahogyan az egyes zenei stílust, az elérni kívánt élményt és fogyasztott drogot kombinálják, hogy egy meghatározott élménykomplexum felé induljanak el. Az élmény-drog kompatibilitás helyes megválasztása a befogadói-átélői stratégia kiépülésének része, majd pedig a he­lyes kombináció megismétlése a fogyasztói stratégia felé mutat. A személyes bizton­ságérzet határain belül szívesen próbálkoznak még ezután is más drogokkal és drog­kombinációkkal. A szubkulturális csoportba való adaptálódás során az egyén sok drog­élményről szóló narrációval találkozik, illetve a beavatásszerű droghasználat során is, a mentor felügyelete alatt. _ A megváltozott tudatállapot szubkulturális értelmezésben egy olyan, a tudatban fN megnyilvánuló nyitottságot jelöl, amely a valós világ más dimenzióira irányul. A nyi­tottsága folytán jut a résztvevő pszichedélikus élményhez. 4 A beavatottság szempont­ig jából magasabb in-group presztízst elérők a mindennapokba, a liminoid téren túlra is _3>X magukkal tudják vinni a transz során megszerzett tudást: megértésről, átélésről beszélnek, j^g melynek során az értékek átrendeződnek, a világ összhangzata pozitívvá válik, „elfelej­ti tett tudások" válnak hozzáférhetővé. A rekreációs droghasználók ezért is nem tartják deviánsnak a drogfogyasztást. A transz elérése érdekében a különböző transztechnikák megválasztása már annak a tevékenységnek a része, amelynek során a set és setting tényezőket befolyásolni igye­keznek. A tevékenységhez hozzátartozik az egyént körülvevő társas és fizikai környe­zet kiválasztása: annak pozitív, bensőséges volta jó élmény irányába terelheti a party­258 utazót.

Next

/
Thumbnails
Contents