Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

NAGY TERÉZIA: Az underground zenei szubkultúra a mai nagyvárosban

A deviáns karrierként való értelmezéséhez A deviáns karrier - esetünkben a fentieket posztulálva a szubkulturális karrier - a szubkultúra előterébe való belépéssel kezdődik. Előzményeként a valahová tartozás igényét kell feltételeznünk, valamint egy, a szubjektum látóterébe kerülő mintákból álló halmazt. A választásával integrálódik egy-egy kulturális mintához. Az integrációval párhuzamosan az alternatív státus-presztízs keresés is megjelenik. A csoporton belüli norma határozza meg azt, hogy mi karrier, és mi nem az. Az általam megismert területen ez gyakran egybeesik egy, a domináns társadalomban nem normalizált tevékenységgel

2 és annak negatív megítélésével, de a karrier mégis a vonatkoztatási csoporttól függ. Éppen e kettős értékelés miatt fontos a szubkultúra belső értékei szerint való értelmezés. A szubkulturális karrier értelmezése során a befogadói-átélői-fogyasztói stratégia kiépülése vált megfigyelhetővé, azaz a szubkulturális tevékenységek és a kulturális tudás elsajátításában való előrehaladás lépcsőfokai. Ezek a lépcsőfokok: a megismerés, a kulturális tevékenységek jelentőségének megismerése, a tevékenységekben való részvétel és a kulturális tudás elsajátítása. A liminalitás mint értelmezési keret A szubkulturális cselekvések helye és ideje liminálisnak tekinthető, hiszen a hétköznapi munkahely-iskola-otthon terétől legtöbbször távol esik, a nappallal szemben az éjszaka a hangsúlyos, a hétköznappal szemben a hétvége. A fiatalok maguk között vannak, s a konszenzuális mintáknak megfelelően viselkednek, egymás közötti szabályok szerint; nincs hierarchia, egalitáriusak... A hétköznapi normát, struktúrát, szerepeket, személyiséget, kapcsolatokat felváltja az, ami a liminális térben jóváhagyott és kialakított. A hagyományos turneri liminalitás (Turner 1977; I 998; Pentikäinen 1981) fogalmától ez annyiban tér el, hogy az átmenet két hétköznap között jelenik meg, és ugyanolyan helyzetbe tér vissza a liminalitás teréből a résztvevő. Az átmeneti szakasz itt már nem életszakaszokat köt össze, hanem egy nagyon fontos esemény (a stresszoldó társas együttlét) vissza-visszatérése és ismétlődése az egyén életében. A fiatalok a megszokott norma- és struktúrarendszert elhagyva lépnek be a preferált _ szent térbe, ahol egyforma állapotra redukálódnak, és magukra vehetnek viselkedésminta- <N kat. A viselkedésminták felvétele kapcsán a szubkulturális karrierértelmezésnek lehet helyt £ adni, miszerint az egyének a szubkulturális minta által felkínált lehetőségekből nem egy- informa arányban fogyasztanak, és ez a csoporton belül presztízs, karrier építésére ad lehe- «nJ2 tőséget, amely alternatívája lehet más, a domináns kultúrában legitim karriernek. E kar- g.i§ rier mentén értelmezik maguk is a részvételt, a közös mintához való integráltság fokát. ^rA közös liminális tér megnyilvánulása lehetőséget enged az egyénnek a saját liminális valójában történő megjelenésre - azaz saját, megkonstruált énje és nárcisztikus fantáziavilága jelenik meg e tereken. A különálló, a kortársak által preferált tér hátrahagyásával visszatér a normális, a felnőttek normarendje által uralt hétköznapokba. Az ifjúsági szubkultúrák liminoid tere

3 olyan élményt nyújt a részt vevő fiataloknak, amely annak az ismétlésére készteti őket. Az élmény, a szubkulturális tevékenységben 257