Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSATLÓS JUDIT: A kopt egyházi zene hosszú története (Mohay Tamás interjúja Tóth Margittal)

hazaküldeni a szüleimnek. Amikor ketten hazajöttünk, és haza kellett cipelni a csomagját, azután kapta az első trombózisát. Lajtha februárban halt meg, mi pedig mindig januárban kaptuk a szerződésünket egész évre. A szerződések már megvoltak. Mindenki tudta a feladatát, és dolgozott. Zsuzsa írógépe úgy zakatolt egész nap, mint egy gép. Akkor szoktam azt meg, hogy az ember teljesen függetlenül csak arra koncentrál, amit éppen csinál. Engem Lajtha halála után kineveztek osztályvezetőnek, így a Néprajzi Múzeumban voltam I 965-tól, míg 1978-ban nyugdíjba nem mentem. A többiek meg szerződéssel voltak. Azt csináltuk, amit előzetesen a Laci bácsi elgondolt. Kodállyal minden alkalommal megbeszéltem, hogy hova megyünk, mit csinálunk, ő mindenről tudott. Ebben az időben tudományosan mint zenekutató népzenész, miiyen problémák foglalkoztatták? Én akkor dolgoztam párhuzamosan a lexikonnal,

13 1958-tól 1965-ig, és az rengeteg munkát adott. 22 ezer címszónk volt. Hihetetlen koncentráció kellett annak minden munkájához, az összes vesszőjéhez, pontosvesszőjéhez, úgyhogy akkor nemigen tudtam semmit írni. A lexikon óriási dolog volt. Bartha Dénes volt a főszerkesztője, de ő elment Amerikába 196 I -ben, és akkor engem egyedül hagyott. A Zenei lexikon milyen visszhangot keltett? A legelső kötetnek nagyon nem volt pozitív a visszhangja. Emlékszem, volt, aki fél óráig veszekedett velem, hogy miért van bent a Dohnányi a lexikonban. Mondtam neki, ez a lexikon nem harminc évre készült. Mondom, én tudom, hogy mennyit védte a zsidókat, és mennyire kiállt az utolsó percig, személyesen is. Margit, később feldolgozó-, cikkíró munkát végzett még? Erre sajnos nem volt időm. Két szempontból sem: először is a múzeumban volt napi nyolcórai munkám, azonkívül tanítottam is, mert pénzt kellett keresni. A múzeumban d kaptam I 700 forint havi fizetést. És kellett csinálni a lejegyzéseket, az hihetetlen sok «N munkát, sok időt igényelt. Úgyhogy én nem vagyok arról híres, hogy sokat írtam volna. m rs rs pj> Mi az, amit még fontosnak tart elmondani? J|g Csak annyit szeretnék mondani, hogy végtelenül hálás vagyok az Úristennek, hogy r^

1 olyan családot adott, amilyenben fölnőhettem, hogy olyan tanárokat adott, akik emberileg, zeneileg, tudományos szempontból olyan magasan álltak, akikre csak fölnézni lehetett. Mindazt, amit elértem, ennek köszönhetem. Csak ennyi. Készítette és a jegyzetek összeállította Mohay Tamás