Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSATLÓS JUDIT: A kopt egyházi zene hosszú története (Mohay Tamás interjúja Tóth Margittal)

és akkor megint állt a munka. A zene lejegyzése a szöveg aláírása nélkül megvolt 1988ban, akkor gyönyörűen megcsinálták a kottagrafikát, de nem írtak alá szöveget, mert nem értettek hozzá. Ez az én eredeti lejegyzésemben a kéziratban benne volt. Végül is én írtam alá; az egész kötetben, elejétől a végéig teljesen az én szövegem, ami kopt betűvel van írva. Ami pedig angol írással van, hogy hogy kell kiejteni, az Martha munkája. Margit, ezt a zenei anyagot hogyan lehetne jellemezni, milyen ez a zene? Teljesen egyszólamú. A dallamok csak szekundokkal építkeznek, és csak egymás melletti hangokkal. Ha a szöveg nagyon kifejező akar lenni, akkor legfeljebb egy tercet vagy kvartot lép föl, sohase többet. Ha olyan szakasz következik a zenében, amiben nagyon ki akar emelni valamit, ez többnyire egy hosszabb szövegből derül ki, akkor egész más tónusban kezdi, és folytatja, de visszatér. A kettő között egészen határozott különbség van. A tónusokról nemigen tudok beszélni, mert nem elemeztem. Teljesen különbözik az etióptól, ahol óriásiakat ugranak föl, és a dallamnak a hangterjedelme több mint egy oktáv. Itt a hangterjedelem maximum egy kvint vagy szext, nem több, sohasem oktáv. Ahogy hallgattam, a kottában is nyilak jelzik, hogy följebb vagy lejjebb szólal meg a hang. Az volt az érzésem, hogy az öt vonal nem is elég ennek a tonalitásnak a jelzésére, mert néha negyedhangosnak hallatszik, lehet, hogy itt arab zenei hatás is van? Igen, lehet - de mi igazolja azt, hogy mi volt az eredeti? Az arabok jöttek 900-ban, itt föltétlenül van kölcsönhatás. Borsai Ilonának van egy olyan cikke, ahol egyiptomi népzenét idéz, hogy az ugyanúgy szól, mint a koptoké, mire az Ragheb úr föl volt háborodva: ez lehetetlen, a nép nem énekel úgy, ahogy mi a templomban. Mikor kezdtem lejegyezni, mondtam Ilonának, hogy ez a hang nem ász, hanem az á és az ász közötti hang. Nem hitték el. Akkor abból a himnuszból, amivel akkor foglalkoztam, kigyűjtöttük ezeket a hangokat. Sztanó Páléknak, aki akkor még élt, volt egy számlálógépük, ami rezgésszámra megmondta, hogy mit énekel, á-t vagy ász-t. Beigazolódott, hogy az az, amit én hallottam. Azért mi soha nem mondjuk, hogy negyedhang, hanem azt mondjuk, hogy microtone. Mert nem tudom, hogy följebb van, vagy lejjebb van. d És ezt hogy lehet kottázni? <N m ÍN Ez óriási probléma volt. Bartók írta ezeket, és így írta a bé-t. Az araboknál visszafelé ^ írták a bé-t, ha nem volt teljesen tiszta. Törtem a fejem, és kitaláltuk, hogy a b az ilyen ^.3 lesz, áthúzott szárral. Mérje utána, aki akarja, hogy följebb vagy lejjebb van-e. Jelez- gj; tem, hogy nem tiszta. N

r A másik, amit egyszerűsítettem ebben a kötetben, hogy a fődallamot és a díszítést láthatóan különválasztottam. Ami az originális, tradicionális dallamhoz tartozik, azt nagy kottával írtam, és minden hang szárát fölfelé húztam. A kis díszítések pici kottával vannak, lefelé húzott szárral. Egyszerre lehet látni a kettőt.