Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

PILIPKÓ ERZSÉBET: Magyar ortodoxok a kárpátaljai Tiszaháton

Bökénybe és Farkasfalvára a 18. században kezdtek betelepedni a ruszin nemzetiségűek, akik időlegesen ugyan megbontották a falu addig egységes magyar nyelvét, a környező magyar dominancia hatására azonban rövid időn belül a ruszin nyelv teljesen kiszorult. A 19. század közepén Fényes Elek magyar falunak írja le, ahol zömében görög katolikusok és reformátusok laknak.

4 A következő évszázadban a görög katolikusok száma intenzíven tovább gyarapszik, míg a reformátusoké mérsékelten.

5 Az 1941 -es népszámláláskor mindkét falu lakosságának körülbelül kétharmada a görög katolikus és egyharmada a református.

6 A magyar nyelv egysége azonban továbbra is megmarad, az 1989. népszámláláskor Bökényben a falu 2600 fős lakosából 2550 vallja magát magyar nemzetiségűnek, de mindenki beszéli a többség nyelvét. Az 500 lelkes Farkasfalván pedig mindenki magyar. A reformátusok számát mára mindkét községben kevésre becsülik. Többnyire vegyes felekezetű házasságon belül fordulnak elő. Péterfalván és Tivadarfalván éppen fordított a helyzet. Mindkét község reformátusnak tartja magát, és elenyészőnek tartják a görög katolikusok arányát. Az említett görög katolikus és református dominanciája helységekben kis számban előfordulnak római katolikusok is. „Görög katolikus kép" a helyi református értékrendben A görög katolikusokat Kárpátalja-szerte a reformátusok és a római katolikusok egyaránt „oroszoknak" mondják. A legtöbb helyen azonban kifejezetten a vallási hovatartozásukra vonatkoztatják ezt, és „régi, jó magyar családoknak" tartják őket (Pilipkó I 995:742), addig a tiszaháti reformátusok ezzel a megnevezéssel többnyire a görög katolikusok származására is utalnak. A köztudatban úgy él, hogy „mint részes aratók kerültek ide dolgozni, a Tiszán lejöttek tutajon, itt maradtak és elmagyarosodtak".

7 Ezt igazolandó az egyik péterfalvi tanárnő erről így mesél: „A nevek is ezt mutatják: Mondics, Dubics, Bicsek, Turjanyica... nagyon sok ilyen név van Bökényben... Péterfalván pedig szép nevű emberek laknak: Szabók, Pálok, Borbélyok, Kutassyék, Megyeriek, és ilyen nincs se Bökénybe, se Far kas falván." A tiszaháti református társadalom azonosságtudatának, mentalitásának és értékrendszerének máig meghatározó eleme a kisnemesi származás. 1943-ban a Táj- és Népkutató Intézet Ugocsai Kutatótáborának résztvevői a következőket jegyezték fel: „Péterfalván a vallási hovatartozás nagyobb társadalmi különbsé- ^ get jelent a vagyoni különbségnél. A lakosság 2/3-át képező nemesi származású reformátusok jóval előkelőbbnek tartják magukat akár a római katolikusoknál, akár a görög ka- tZ tolikusoknál, akik csak két-három nemzedéke élnek a faluban. Vagyonilag is van némi £j különbség közöttük, az is igaz, hogy a reformátusok is szegények, 76%-uknak nincs még ót hold földje sem, de a görög, illetve római katolikusok azonban még szegényebbek. gjs Csupán egyik gazdának van 5 holdnál több földje, 5 holdon aluli törpebirtoka is csak a N

r2 görög katolikusok 13 %-ának van. Legnagyobb részük teljesen nincstelen, napszámos szegényember. A »nagygazdak« és a földbirtokosok vékony rétege (Fried Samu kivételével) a falu ősi, református lakosságából valók". Napjainkban erről egy péterfalvi egyetemista így mesél: „[Péterfalván] Rengeteg kutyabőrös és nagyon kevés cseléd volt. A bökényiek cselédek voltak, meg a farkasfalviak. Egyetlen olyan gazda nem volt a Fogarasi István családját kivéve, akinek több hold földje I 71|