Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)
CSATLÓS JUDIT: „Istennek tetsző cselekedetek." A faragás egy naiv művész életében
mint a családtagok részéről megjelenik egyfajta elhatárolódás, amely tulajdonképpen védekező reakció („észre ne vegyék, hogy olyan rokonuk van... "). Ebben az elszakadási folyamatban jelentős szerepe volt az alkotó saját közösségén kívüli tényezőknek. Azáltal, hogy az alkotó „ismertté" vált, meghívást kapott különböző kiállításokra, kikerült abból a zárt térből (a falu és közvetlen környezete), amelyben addig élt. Ezek az alkalmi kilépések a saját szűkebb társadalmi környezetéből egy olyan értékrenddel szembesítették, amelyben az alkotásaiért elismerést kapott. Az elismerés, a személye irányába megnyilvánuló érdeklődés megerősítette abban, hogy amit tesz, helyes, ezzel tovább fokozta az elszakadást. A falu közösségétől való függetlenség hangsúlyozása mögött megjelent egy másik csoport (a műértőkés a művészek virtuális közössége), amely részben referenciacsoportként kezd működni. Magyar Lajos szembeállította a falubeliek értékítéleteit a társadalom szélesebb köréből érkező elismeréssel, és saját személyére vonatkoztatva ez utóbbit fogadta el érvényesnek. „A falusiak buták, nem érdekli őket semmi" - mondta Ilonka néni, férjével egyetértve. Akik számítanak: a „városiak", a „műveltek", „az érdeklődők", akikkel Lajos bácsi egy csoportba tartozónak érzi magát. Kapcsolatok A naiv művészet 1970-es évekbeli újrafelfedezéséhez kapcsolódik Magyar Lajos bekerülése is a művészeti életbe. Az egyik, naivok felkutatására megjelent pályázatra írt, majd a kiállításszervezők kimentek Pácsonyba, és munkái közül is kiválasztottak néhányat egy szombathelyi kiállításra. Ezt követően egyre nagyobb léptékű rendezvényekre vitték a szobrait. A népi mozgalom hatása nem állt meg a kiállítások szervezésében, a „népi alkotókat" is bevonták a különböző megmozdulásokba. Magyar Lajos életében ez az érintkezési pont a velemi alkotótáborba kapott meghívás és a részvétel volt. A faragóházat I 978-1980 között építészek, szobrászok, népi fafaragók együttes munkájával hozták létre. Olyan műhelymunkát kívántak kialakítani, amelyben lehetőség nyílik a hivatásos művészek és a naiv alkotók együttműködésére, a tapasztalatok kicserélésére, és ennek során közös munkák létrehozására (Erdei 1981:122).Magyar Lajos meghívottként vett részt a tábori foglalkozáson, azonban nem sikerült beilleszkednie a közösségbe, pedig nem egyedüli naivként voltjelen. Ott volt Tőke Imre (Nagytilaj) és Palotás József (Őriszentpéter), akiket már korábban megismert. Az ő esetében tehát nem jött létre rendszeres kapcsolat a művészvilággal, nem tudott úgy dolgozni, hogy megmondják, mit csináljon. Az is problémát okozott számára, hogy csak akkor tudott faragni, amikor kedve volt hozzá. Szervezett keretek közt, másokkal együtt nem volt képes alkotni, amit tetézett, hogy nem épített ki közelebbi személyes kapcsolatokat, mivel úgy érezte, háttérbe szorítják. Erre utal, hogy a különböző kiállításokon szerzett díjaival sokszor elégedetlen, és ezért másokat okol. Jelenleg más naiv alkotók munkáit lebecsüli, és sértésnek érzi, hogy közéjük sorolják. Azt nem tudni, hogy korábban is így vélekedett-e, de az mindig sértette, hogy a kiállításokon olyanokkal szerepel együtt, akik esetleg kosárfonók, tojásfestők, vagy szőtteseket készítenek. Ezt követően a művészekkel való kapcsolata a kiállításmegnyitókra korlátozódott, de
