Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)
CSATLÓS JUDIT: „Istennek tetsző cselekedetek." A faragás egy naiv művész életében
ezt is beszüntette, miután a Néprajzi Múzeumban 1996-ban rendezett kiállításon szárnyas oltárával második helyezést ért el, és ezt igazságtalannak tartotta. Mivel a zsűri elnöke Bánszky Pál volt, vele is összeveszett, pedig ő többször ellátogatott Pácsonyba, és vásárolt szobrokat tőle a Naiv Művészet Múzeumának. Az utóbbi években már a kiállítási lehetőségeket is visszautasítja, mondván, ha majd fizetnek, odaadja a szobrokat. Ugyanakkor ezek a találkozások mutatták meg számára, hogy van olyan közeg, ahol mint művészt megbecsülik és fontosnak tartják, ahol a faragás nem haszontalan dolog. Meghatározó az is, hogy „naivitására", tanulatlanságára irányult a figyelem, a katalógusokon, könyveken, megnyitóbeszédeken keresztül tudatosult benne, milyen „irányzathoz" tartozik, és mik annak jellemzői. Ez bizonyos mértékig a témaválasztást is befolyásolja, a régi mesterségeket és falusi életet bemutató szobrai, ahogy ő fogalmazott „felkérésre készültek". Persze ezeket a mesterségeket és tevékenységeket ismerte, némelyikben ő is részt vett, azonban szívesebben készít vallásos témájú szobrokat, és ez utóbbiakat tekinti jelentősebbeknek is. Témák szerint a megformálás különbségei is szembeszökőek. A vallásos szobrok alakjai valamivel kecsesebbek a népi életet ábrázoló szobrokénál, amelyek egészen tömbszerűek, másrészt az előbbieken, ha van, a ruhák sűrűn ráncoltak, míg az utóbbiakon általában simák, ha van is rajtuk ránc, az csak jelzésszerű. Másrészt az összes monumentális, nagyméretű alkotása vallásos, míg a többi egységesen 20-30 cm magas. A kidolgozás minősége is eltérő, az előbbiek finoman csiszoltak, a vésőnyomok teljesen el vannak tüntetve, míg az utóbbiak jóval elnagyoltabbak. Ez azt is mutatja, hogy témától függően különböző mennyiségű időt fordít a megmunkálásra. Mostanában, miután jórészt megszűnt a kapcsolata más művészekkel és szakemberekkel, már csak vallásos témájú szobrokat készít. Munkáin a népművészet közvetett hatása is érvényre jut, elsősorban a virágmotívumokon. Ahogy a magasművészet alkotásai, úgy népművészeti alkotások is mintaként szolgálnak számára. A két forrás megegyezik abban, hogy képek szolgálnak kiindulópontként, ezért beszélek közvetett hatásról. A tájékozódásban (ajándékba kapott) könyvek segítik, amelyeket rendszeresen lapozgat, olvasgat, és bizonyos helyeken megjelöl. 12 Tehát a külső kapcsolatok nemcsak megerősítésként fontosak, hanem magát a faragást is befolyásolják. Más jellegű a hivatalos személyekkel, a falu vezetőivel való kapcsolat (a polgármester és felesége, aki a helyi óvónő, valamint a plébános tartozik ebbe a körbe). Büszkék a helyi r*i csodabogárra, ha jeles személy érkezik, rendszerint ellátogatnak Lajos bácsihoz, mint- Ri ha csak látványosság lenne. A polgármester felesége az óvodában állandó kiállítást ren- c£ dezett néhány szoborból. Azonban tényleges támogatást nem kap, nem vásárolnak és pj nem rendelnek tőle semmit, nem segítenek beszerezni megfelelő minőségű fát, ahogy £{3 az sem merült fel, hogy egy műhely létrehozásában valamiként közreműködjenek. Az egyetlen megrendelés, amit idáig kapott, a falu térképének kifaragása, ellenszolgáltatást erekkor sem kapott, de a faanyagot a polgármester adta. Ez az első lépés a tényleges támogatás felé, hiszen mutatja, hogy felismerik Magyar Lajos munkáinak jelentőségét. A pap, aki művészettörténész képzettséggel rendelkezik, egyáltalán nem értékeli Magyar Lajos munkáit. Ez azért sajnálatos, mert Magyar Lajos a vallási témájú szobrait templomba szánja. Persze a tisztelendő kifogásai is jogosak: rossz minőségű, sokszor szuvas fát használ, és a kész alkotásokat nem kezeli le megfelelően. 2 I 7
