Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSATLÓS JUDIT: „Istennek tetsző cselekedetek." A faragás egy naiv művész életében

időszakosan végzi: amikor az időjárás megengedi a szabadban végzett munkát, akkor farag, ha ez nem lehetséges, zenél. Felesége, Ilonka néni már a kezdetektől figyelemmel kísérte férje faragótevékenységét. Annak ellenére, hogy először ellenezte, ő hívta fel a figyelmét egy szombathelyi alkotói pályázatra, amiről az újságban (Vas népe) olvasott. A pályázat szervezői Magyar Lajos munkái közül is kiválasztottak néhányat egy kiállításra. Ezután már többször felkeresték, vitték munkáit más tárlatokra is. Nyíregyházán az 1981 -ben rendezett V. Országos Népművészeti Kiállításon aranyérmet kapott, majd a Néprajzi Múzeumban rendezett Élő népművészet kiállításon harmadik díjazott volt, a kecskeméti Naiv Művészet Múzeuma is több szobrát megvásárolta. A küldetéstudat A küldetéstudat, az önértékelés és a világkép jellemzői egybefonódnak, gyakorlatilag nem választhatókel egymástól, megkülönböztetésüket azonban szükségesnek látom. A küldetéstudat olyan késztetés, hajtóerő, amely Magyar Lajos cselekedeteit motiválja azáltal, hogy helyességüket igazolja. Másrészt ez teszi az alkotót képessé arra, hogy saját közösségével szemben vállalja a faragást. Ez az igazolás nem racionális alapon történik, hanem egy felsőbbrendű hatalom (isteni sugallat) közbeiktatásával. Ezek a jellemzők a világkép által meghatározottak. A világkép olyan egymáshoz kapcsolódó fogalmak, képzetek, elvek, értékek összessége, amelyek segítségével az emberek megpróbálják értelmezni a világot, tehát az egyes benyomások, élmények, az ezekről alkotott magyarázatok rendszere. Az önértékelés szintén a világról alkotott kép függvénye, alapvetően szubjektív viszony a küldetéstudathoz hasonlóan. Magyar Lajos küldetéstudata a mindennapi élet és viselkedés alapját képező kétpólusú világrenden keresztül értelmezhető, mely Isten (angyalok) és az ördög egymással való harcában nyilvánul meg. Ez a szemlélet a vallásos ember istenközpontú szemléletének átformálódása. Átformálódás, mert itt Istenhez hasonló hatalomra tesz szert az ördög is, a világot tulajdonképpen ketten alakítják. Angyalok és ördögök hadseregei az egymásnak ellenható erők megszemélyesített formái. A harc párhuzamosan több síkon zajlik: egy számunkra megközelíthetetlen szférában, a mennyország, a pokol és a purgatórium örökkévaló tereiben, valamint itt a Földön, az emberek világában: ahol a „fenti" küzdelem - amelynek az emberiség ki van szolgáltatva - határozza meg az emberek tulajdonságait, jellemét és cselekedeteiket, máskor eszközül szolgálnak a harcokban. Azonban a két szféra tükörképe is egymásnak, nemcsak eszköz lehet az ember, hanem mi magunk is angyalok és ördögök lehetünk. A mindennapokban az Istenhez (angyalokhoz) és az ördöghöz társulnak az értékorientációs kategóriák a bináris oppozíciók elvét követve. így a két szféra szorosan összekapcsolódik. Aki bűnt követ el, annak meg kell bűnhődnie, így a sorscsapások, betegségek, halál annak a következménye, hogy az ember elkövetett valamit, ami sértette Isten és a római katolikus egyház parancsait. Tehát a bűnhődés már itt a Földön megtörténik isteni közbeavatkozásra. Ez a szemlélet egészen a középkorig vezethető vissza, amikor elterjedt az a hit, hogy bizonyos testi jegyek viselőjük rossz erkölcsi tulajdonságáról vallanak. Az egyház szerepét azért hangsúlyozom, mert Magyar Lajos világképében