Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Helyzet - Wilhelm Gábor: A jelenkorkutatás dilemmái a néprajzi múzeumokban

munka tartalmazta a legtöbb fehér foltot. Az ilyen típusú jelenkutatás és a hozzá kapcsolódó néprajzi gyűjtés igénye ugyan számos - döntően nyugat-közép-európai - ország múzeumában megfogalmazódott, a konkrét megvalósítása - főképp valamilyen együttműködés keretében - azonban azonnal egy sor nyitott kérdéssel találta szembe magát. Az elmúlt tíz év múzeumi munkáinak, gyűjtéseinek értékeléskor hamar kiderült, hogy valamilyen formában valamennyi jelen levő múzeum végzett jelenkor-dokumentálást a legtöbb esetben egy-egy konkrét kiállításhoz. Ezek egy jelentős részét azonban legfeljebb a bausingeri tipológia második csoportjába lehet sorolni. A harmadik típusú, valódi jelenkor-gyűjtés sokkal inkább ritkaságnak, mint általánosnak számított. Mindkét típust együttesen nézve feltűnő volt, hogy a közép-európai régió keleti részében az ilyen jellegű gyűjtések, kiállítások tematikai hangsúlya az etnikai reprezentációkra szűkült le. Bár ebben a kontextusban egyáltalán nem számított érdektelennek a mai helyzet vizsgálata és ábrázolása, ennek a tematikai (ön)korlátozásnak a mesterséges, szűk volta szembeszökő volt a modern kor szövevényes megjelenési formáival, illetve más típusú bemutatásaival összevetve. Noha a bécsi konferencia nem hivatkozott közvetlenül a svéd múzeumok által 1977ben megindított és világszerte a Samdok néven ismertté vált jelendokumentációra, a svéd modell egyik alappillére, a múzeumok közötti együttműködés mindenképp a bécsi találkozó legfontosabb momentuma volt. Az alig két héttel az osztrák eszmecsere után sorra kerülő kaposvári konferencia ennél talán még tudatosabban vállalta a svéd jelenkutatási projektre való támaszkodást. A Néprajzi jelenkutatás és a múzeumi gyűjtemények változása: néprajzos muzeológusok országos konferenciája címmel a Néprajzi Múzeum szervezésében a néprajzos muzeológusok hagyományos konferencia-sorozatán belül igyekezett összefoglalni és megosztani azokat a tapasztalatokat, melyek a jelenkori dokumentálás és néprajzi tárgygyűjtés területén történtek a legutóbbi időben Magyarországon (és részben külföldön). A tanácskozáson ugyanakkor a Néprajzi Múzeum nevében Fejős Zoltán főigazgató egy intézményi háttér létrehozását javasolta valamennyi magyarországi néprajzi (jellegű) múzeum számára - Ma-dok néven -, mely a közelmúlt és a jövőbeli jelenkor-kutatások és -gyűjtések nyilvántartására és koordinálására lesz alkalmas a közeljövőben - a svéd Samdok tapasztalatait továbbgondolva (Fejős 2002a; 2002c). A konferencián elhangzott előadásokból és hozzászólásokból kiderült, hogy a korábbi évtizedek magyarországi kezdeményezései után (lásd erről Fejős 2002b) évek óta folynak olyan néprajzi kutatások és gyűjtések az egyes múzeumokon belül, melyek a mai életmód funkcionális - a modern kor összefüggéseiben való - megértésére törekednek. Ezek a munkák döntően a népi iparművészet, a viselet, a lakás, illetve a jelenkori tárgygyűjtemények köré szerveződnek tematikusán. Csaknem valamennyire jellemző az erős történeti és életrajzi érdeklődés, valamint a családokra vagy egyénekre mint a kutatás alapegységeire való összpontosítás (a fontos kivétel Szapu Magda [2002] munkája a kaposvári fiatalok életmódjáról, identitásáról és viseletéről). De ugyanígy a sajátosságaik közé tartozik az egymáshoz képesti izoláltságuk. Egy-egy muzeológus kutató néhány hónapon keresztül vagy éppen évtizedek alatt halmoz fel megfelelő ismeretanyagot és tárgygyűjteményt egy, a munka jellegéből adódóan viszonylag szűk keresztmetszetű eset kapcsán. A más kutatók anyagához való hozzáférés lehetőségének a megteremtése, a témák bizonyos fokú koordinálása, a már meglevő tárgyi anyag szisztematikus fel-