Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Helyzet - Wilhelm Gábor: A jelenkorkutatás dilemmái a néprajzi múzeumokban

mérése, értelmezése és az újabb gyűjtéseknek az ehhez való igazítása ugyanakkor csupán az egyik lehetséges szintje lehetne a jelenkorkutatás és -dokumentálás módszeres végzésének (lásd Fejős 2000; Fejős főszerk. 2000). Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a „jelenkori kultúránk" feltérképezése, tanulmányozása és (tárgyi stb.) dokumentációja éppen a mai kulturális jelenségek egymásba ágyazottsága és összetettsége miatt egymástól független esettanulmányokkal elvégezhető. A jelenkorra és annak komplexitására való hivatkozás itt inkább csak a hatás fokozására szolgál. Általában kétséges a kulturális jelenségekhez való tudományos közelítés hatékonysága kizárólag izolált esettanulmányok révén (Hammersley 1992:18-19), ám ez a kétség a modern kor szövevényes világában minden bizonnyal fokozottabban jelentkezik. A tárgygyűjtések esetében a lokális esettanulmányok és a szélesebb értelmezési keret tisztázatlan viszonya mellett - mely nem korlátozódik az anyagi kutúrára, mint ahogyan ez Gullestad ( 1989:75) összefoglalásából is kiderül a mai skandináv társadalom kutatásával kapcsolatban - gondot okozhat még egy általános tárgyelméletnek a hiánya is (Paine l985;Fenton 1995:230). Milyen lehetőségek kínálkoznak e problémák áthidalására? Milyen típusú kezdeményezések születtek eddig akár konkrét, akár általánosabb, elméleti szinten a nagyvilágban? A legnagyobb múlttal rendelkező ilyen jellegű kísérlet a már sokszor és sok helyen idézett Samdok (samtids dokumentation, azaz jelenkor-dokumentáció). Ez a svéd projektnek és szervezeti formának az ötlete az 1970-es évek legelején született meg a Nordiska Museet berkein belül. Feltűnt a muzeológusoknak, hogy a 2. világháborút követő évekből aránytalanul kevés tárgy található a gyűjteményekben. A Samdokban - önkéntes alapon - résztvevő (jelenleg 90 fölötti) múzeumok felelősséget éreznek a modern kor életmódjának a „rögzítéséért", legalábbis a múzeumi gyűjtések eszközével. A program kutatáson alapul, a „dokumentáció" terminus pedig egy sor tudományos munkát rejt magában a terepmunkától a hang- és képrögzítésig, a tárgygyűjtéstől a katalogizálásig. A projekt a svéd múzeumok összességét egyfajta alapként, forrásként kezeli, melyen belül megosztható ez a komplex munka (Fenton 1995:227-228). Minden múzeum valamilyen kutatási és területi egységért felelős. A közös kutatás és gyűjtés lehetőséget ad a nagyobb, az esettanulmányok keretét túllépő dokumentációra, valamint a szükségtelen és drága ismétlések, a párhuzamos, illetve az ad hoc jellegű kutatások és tárgygyűjtések elkerülésére. A Samdok program tehát kifejezetten egy korszak, a modern kor ^ mindennapjainak a dokumentálására jött létre. Az eddigi tapasztalatok alapján kiválóan alkalmas a modernizáció anyagi kultúrájának értelmezésére és gyűjtésére, kevésbé a helyi, lokális jellegzetességek tanulmányozására. A legkülönbözőbb méretű és specializációjú múzeumok közötti együttműködés mint alapelv azonban változatlanul fontos, mint jg ahogyan a kutatáson alapuló dokumentáció is. Js A svéd Samdok legnagyobb mértékben a norvég és a dán múzeumi életre hatott, ahol gyakorlatilag ugyanilyen szervezeteket hoztak létre a jelenkor dokumentálására. A svéd program elkészítése előtt néhány évvel - 1971 -ben - alakult meg a brit jelenkordokumentációkat magában foglaló SHIC (Social History and Industrial Classification) adatbázist és klasszifikációt készítő szervezet, az SHGG (Social History Curator's Croup) előde, a Qroup for Regional Studies in Museums. A szervezet szintén a jelenkor tárgyi anyagának múzeumi gyűjtésére szakosodott. Az SHIC fókusza alapvetően a modern 329