Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Helyzet - Wilhelm Gábor: A jelenkorkutatás dilemmái a néprajzi múzeumokban

sen gondolkodjanak el az Ethnographische Museen in Zentral- und Südosteuropa: Internationale Konferenz II. című tanácskozás keretében. A konferencia a 200

1 -ben a Néprajzi Múzeum által szervezett Ethnographic Museums in East- and Central Europe: Challenges and Chances at the Beginning of the 21

st Century szakmai tanácskozást kívánta folytatni.

2 Míg a budapesti általában az új évezred kihívásaival foglalkozott, érintve a gyűjtést is, a bécsi megbeszélés - nem véletlenül - kifejezetten a néprajzi muzeológia talán legösszetettebb, legtöbbet vitatott kérdésére, a néprajzi tárgygyűjtés lehetőségeire összpontosított. Az előadások a szervezők szándékai szerint két témakör köré csoportosultak. Mi történt ezen a területen az egyes múzeumokban az utóbbi tíz évben, illetve milyen konkrét tervekkel, elképzelésekkel tudnak az egyes múzeumok előállni? A szervezők ugyanakkor nem elégedtek meg az eddigi múzeumi gyűjtések összegzéseivel. A konferencia az open space módszerét alkalmazva konkrét együttműködési projektek kidolgozását követelte meg a résztvevőktől. Ennek eredményeként összesen 14 ilyen téma született meg. Ezek közül kiemelendő egy tervbe vett közös kelet- és közép-európai kiállítás, mely a hagyományos gyűjtemények mellett a jelenkori párhuzamokat is a látogatók elé kívánja tárni, valamint egy nagyszabású fotókiállítás, mely a térség országainak legkorábbi néprajzi fényképeit próbálja meg feltárni, bemutatni és kutatások révén értelmezni. A konferencia célja alapvetően és hangsúlyozottan nem a német nyelvterületen folytatott korábbi, a néprajz jelenkorkutatásával (Qegenwartsvolkskunde) kapcsolatos viták újraindítása volt, és semmiképpen sem az osztrák néprajz újabb köldöknézése a jelenkorkutatással kapcsolatban. Az utóbbi évtizedekben az osztrák néprajzi múzeum

3 számos kiállításában és kutatásában vizsgálta a jelenkor és így óhatatlanul a modern, globalizált életmód bizonyos megjelenési formáit (lásd például Schmidt 1973; I 974; 1976; Beitl, Hrsg. 1985; 1987; 1988; Czapka-Grieshofer-Schindler-Tschofen I 994; JohlerNikitsch-Tschofen 1996; Müller, Hrsg. I 999; Johler-Pallestrang-Rauter 2000; BoeschBolognese-Leuchtenmüller-Knack, Hrsg. 2001; Beitl-Plöckinger 2001). Az egyik fontos kérdésnek számukra pillanatnyilag a határok problémája bizonyulnak. Ha a jelenkort tanulmányozzuk akár a keret, akár a téma szempontjából, lehetetlen eleve a nemzeti határok mentén válaszvonalat húzni. A témák többsége szélesebb területi keretet igényel. Ha ez így van, hogyan lehet együttműködni a határok másik felén található hasonló intézményekkel, kutatókkal? Milyen minimális közös elméleti és módszertani háttér kell ehhez? Továbbmenve: hogyan lehet ilyen széles keretű témák kutatásakor és dokumentálásakor megelőzni a mindenki számára hátrányos, egymással párhuzamos összehangolatlan gyűjtéseket. A konferencia több tanulsággal szolgált az érintett kérdések tekintetében. Bár a tanácskozás a gyűjtést állította a középpontba (és nem a kiállítást), a megszületett közös projektek mindegyike-egy kivételével - kiállításokhoz fűződtek. Az világossá vált, hogy a 19. század végén létrejött, a különböző múzeumokban őrzött néprajzi törzsanyag kiállításbeli megszólaltatásához csak több európai múzeum közös munkája tud elegendő hátteret nyújtani, melynek része a mai kulturális megjelenések, párhuzamok dokumentálása. A szélesebb keretű, tehát nem aktuális kiállítás(ok)hoz társuló jelenkor-dokumentáció, az életmód modern megnyilvánulásainak tárgyi gyűjtése ugyanakkor egyetlen javasolt nemzetközi projekt témájául szerepelt csupán. Ráadásul éppen ez a tervezett