Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - Antropológia és irodalom konferencia Biczó Gábor

BICZÓ GÁBOR Antropológia és irodalom konferencia Miskolc, 2002. október 20-21. 2002. október harmadik hetében Miskolcon az egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszékének szervezésében nagyszabású konferencia megrendezésére került sor. A nagyszabású jelző talán nem eufemisztikus, hisz egyrészt a rendezvény témája, valamint a résztvevők és az előadók száma a bölcsészettudományi diszciplínák megszokott hazai viszonyaihoz képest szokatlanul széles körű volt. Az antropológia és irodalom közötti kapcsolat kérdése az angolszász és német nyelvterületen egyaránt igen népszerű téma. Úgy tűnik, hogy a napjainkban mind közismertebbé és közkedveltebbé váló kulturális antropológia újabb irányzatai egyre határozottabb érdeklődést mutatnak a kortárs irodalomelmélet, a textológia és a modern filozófiai hermeneutika iránt. Az érdeklődés kölcsönös, vagyis az említett, inkább teoretikus attitűddel jellemezhető diszciplínák is intenzíven tájékozódnak az antropológia, különösen az antropológia empirikus jellegéből következően a kulturális tapasztalat vizsgálatának módszertani és elméleti-kritikai következményei iránt. Nem pusztán azért, mert a társtudományok határterületeinek érintkezési pontjai között feltételezhető összefüggések elegendő érvet szolgáltatnak valami újfajta diskurzus megkezdéséhez; sokkal inkább azért, mert a két említett tárgyterület újabb eredményei egymás teljesítményére reflektálva hirdetik azt, hogy valahol minden vizsgálat kezelhető antropológiai kutatásként, ahogy az irodalmi szöveg, a sui generis nyelvi kompozíció, a reális fikcionalizálása is. A kijelentés a kortárs antropológia perspektívájából - a szociobiológiától (lásd Napoleon Chagnon hírhedt, a janömamók körében végzett kutatásainak szövegeit) az interpretív antropológián keresztül a James Clifford vagy a Renato Rosaldo által képviselt posztmodernig- arra utal, hogy a tárgyterületen tudományos igénnyel megjelenő minden ^2 irányzat a módszertan hitelességétől függetlenül kénytelen szembesülni a kutatás és a ^3 kutatást reprezentáló szöveg (beszámoló, cikk, előadás, könyv) között tapasztalható » feszültség kérdésével. Az antropológiai szöveg problémája azonban a textualizációnak jg nem kizárólag azt a szintjét érinti, amely a reális élmény, a tudományos szándéktól Js vezérelt empirikus tapasztalat - majdan a legkülönfélébb módon értelmezhető - szöveggé leválásának, azaz fikcionalizálódásának kérdéseként fogalmazható meg. Amennyiben belátjuk, hogy a szöveg alapjául szolgáló minden empirikus tapasztalat maga is interpretáció eredménye, nyilvánvalóvá válik, hogy a fikció fikciójaként előálló antropológiai szöveg hitelességének kérdése, legalábbis részben, túlmutat a szaktudomány objektivitásigényének problematikáján, és közvetlen kapcsolatba hozható az irodalom textualizációs gyakorlatával. Ugyanakkor az is igaz, hogy a jelen megközelítés feltételezi az itt 3 I F§F