Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)
PILIPKÓ ERZSÉBET: Magyar ortodoxok a kárpátaljai Tiszaháton
Az egyházpolitikai változások helyi megnyilvánulásai 1989 után 1989 végén, a görög katolikus egyház törvényes visszaállítását követően a helyi községi tanács olyan határozatot hozott, amelyben az ortodox papnak két héten belül el kell hagynia a községet, és a templomot át kell adnia a görög katolikus parókusnak. Határozatában a tanács a hivatalosan megtartott görög katolikus közösség népszavazására hivatkozott, amelynek alkalmával az egyházközség tagjai a görög katolikus egyház mellett voksoltak. Az ortodox pap nem fogadta el a szavazás eredményét, meghamisítottnak tartotta, arra hivatkozva, hogy őt az emberek szeretik, és ez a határozat szerinte csak „kommunista manipuláció": „Engem az emberek szeretnek, akkor minek menjek el ... aztán szavazás vót, ki pravoszláv, ki görög, de ez hamis szavazással ment meg ... nem tudok jó szót használni, hogy ne sértsek ...az iskolaigazgató azt mondta, hagyjam itt a falut, ezután nem köszöntünk egymásnak ... első kommonista vót, első ember a faluba, aki bezárta a betlehemet szenteste az iskolaudvarra, ma meg az első nagy vallásos személyiség. " Más magyar falvakban a „magyar ajkú" ortodox papok önként vagy „enyhe ráhatással", de távoztak a görög katolikus közösségek éléről, és ruszin nyelvű ortodox közösségeket alakítottak „maguknak". Ők mindannyian ruszin anyanyelvűek, s a magyart csak második nyelvként beszélik, a tiszabökényi ortodox pap azonban egyedüli magyar nemzetiségű az ortodox püspökségben, és nehezen tudja kifejezni magát a szláv nyelveken, ezért a magyar ortodox közösség megszűnésével - egzisztenciális és szakmai szempontból egyaránt - számára „kicsúszott a talaj a lába alól", így „érthető módon" megpróbálta azt „mindenáron" megőrizni. Tiszabökényben a falu elöljárói - akik adott esetben a görög katolikus egyház törvényes visszaállítására vonatkozó határozatot hozták - főleg a római katolikusok és reformátusok közül kerültek ki. Többségük az elmúlt rendszerben pozíciójából adódóan párttag volt, s az ortodox pap ezért tartja a „tanácsot" hiteltelennek a vallási kérdések megítélésében. A társadalmi átalakulással általában a felekezeti összetétel is változik. A szociológusok körében az általánosan ismert tények közé tartozik a felekezeti hovatartozás és a társadalmi helyzet összefüggése (Tomka 1994:336-337). A lokális kutatások (Pilipkó 1999:7-9) arra engednek következtetni, hogy Kárpátalján az elmúlt évtizedek diszkriminatív társadalompolitikája a közép- és felsőfokú végzettségű réteget, főleg a diplomásokat „formálisan" a „vallástalanságba taszította". 13 Az 1990-es években - a hivatalos vallásellenes ideológia megszűnését követően - ez a réteg azonban visszatért „a templom falai" közé. Ennek alapján feltételezhető, hogy aligha kulturális átörökítőképességről van szó, hanem egy történelmileg körülhatárolt kor iskolai szocializációs hatásáról. Nem történt ez másképp Tiszabökényben sem. A politikai változásokat követően a diplomások többsége: tanárok, köztisztviselők visszatértek felmenőik egyházába, s mint a falu elöljárói szükségesnek tartották az I 989. évi görög katolikus egyház visszaállításáról szóló törvénynek helyi szinten történő realizálását, nem számítva az ortodox egyház képviselőjének kemény ellenállására. Az ortodox pap méltatlannak érezte, hogy ő közel tízéves szolgálat után „csak úgy" elmenjen a faluból, hiszen „őt az emberek szeretik", ezért sorra járta egyházközségének tagjait, aláírásokat gyűjtött, amellyel igazolni próbálta az emberek hozzá való ragaszkodását. Ezután a közösség két csoportra szakadt:
