Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)
KOVAI CECÍLIA: Az átokról. „Cigány beszéd" a gömbaljaiak között
így a Baloghok is, neki vitték a csigát. De ahogy András valami üzleti megfontolásból szigorítani kezdett az átvételen, például a kisebb szemeket kirostálta, a rokonok rögtön fölrótták neki a testvérhez nem méltó viselkedését. Hiába mentegetőzött, hogy hatalmas kölcsönt kellett felvennie az üzlet beindításához, és ő sem akar pórul járni. Végül aztán engedett, hol rostált, hol nem. A „testvérek" felháborodása már csak akkor növekedett tovább, mikor kamatos pénzt adott kölcsönbe nekik. Mivel András nem gazdagodott meg látványosan a csigaüzletből, a cigányok rebesgetni kezdték: „Andrásnak átok van a pénzén". Ő maga elismerte ugyan, hogy a „testvérnek" adott kamatos pénz átkot vonhat maga után, de hangoztatta, amit ad, nem az ő pénze, hanem a banké, ahol neki is kamatra adják. A csigaszezon végére megváltoztak a vélemények. Ez az időszak biztos napi pénzt hozott a cigányoknak. András pedig nem szerzett az üzletből tetemes anyagi előnyt magának a többiekhez képest, maga is eljárt a családjával csigát szedni az útszélekre. A kezdeti feszültségek után, békésebb hangulatban már „áldás" került András pénzére, sőt olyan véleményeket is hallottam, hogy tulajdonképpen nem is keresett semmit az egészen. Az egyenlőség helyreállt a gazdasági viszonyokban, nem volt többé szükség az átokra, ami figyelmezteti a cigányokat, hogy nem tarthatják magukat többre másoknál. Befejezés Talán az antropológia minden kutatási eredménye - valamilyen formában - annak a viszonynak a függvénye, amelyet a kutató kialakít a cigányokkal, hiszen a tanulmánynak lehet vége, de Gömbalján napról napra tovább íródik az átkozódás, újabb és újabb fajtáit létrehozva. Más helyzetek és más kutató kéne ahhoz, hogy az átkozódás más aspektusai is bekerüljenek egy tudományos diskurzusba. Sok helyzetben próbáltam megfordulni terepmunkám során, és sok történetet igyekeztem végighallgatni, mintha a majdan leírt állítások a gömbaljaiakról a tapasztalatból születnének. Talán túlzottan kiterjesztettem a „módszertan hatalmát", megfeledkezve egy szöveg előállításához szükséges viszonyokról. Arról, hogy milyen kontextusban tárgyalom az átkozódás kérdését, milyen más szövegekkel párbeszédben. Jane Dick Zatta például a szóbeli, írásbeli kultúrák megkülönböztetésének kifejtésekor ír az átkokról mint annak bizonyítékáról, hogy a szóbeli kultúrákban a szó és cselekvés nem válik elegymástól (Zatta 2002:175). Én történetekben beszélek, és ezáltal szituációkban gondolkozom, minden történet egy szituáció. Történeteim a szemléletesség és az utánzás szolgálatában állnak annak érdekében, hogy az átkozódás fajtáit abban a folyamatban mutassam be, ahogyan létrejönnek. Vagyis azt, hogy hogyan lesz a gömbaljai cigányok átokról való vélekedéseiből egymás azonosításának fontos momentuma, stratégia, fegyver, játék, magyarázat - az adott pozíciók kifejeződése és megerősítése, az egyéni akarat érvényesítése vagy az esetleges értékítéletek szentesítése, és még sok minden más, amire a gömbaljai cigányéletnek szüksége van.
