Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

KOVAI CECÍLIA: Az átokról. „Cigány beszéd" a gömbaljaiak között

esetében egy konkrét példán be is mutattam. Mindegyikük ügyesen megragadja az adódó lehetőségeket, amellyel családjukat „előbbre vihetik", Edina például kapcsolatba került egy német családdal, akik jelentős összeggel támogatják a családját, Savanyú pedig magáénak mondhat minket (bár ez inkább szimbolikus tőke, mint anyagi). Tehát mindegyik asszony, akinek „fog az átka" olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek egy cigány asszonynak elengedhetetlenek a sikeres érvényesüléshez, mint ahogy maga az átkozódás is. Gondoljunk csak Gyuri bácsi „visszaszállt" átkára! Az öreg Bodár amúgy sincs túl jó pozícióban a gömbaljai cigányok között. A Baloghok és Bodárok közötti összecsapások állandó kísérője, hogy a Baloghok elmesélik egymásnak Gyuri bácsi „visszaszállt" átkát. Havaiakinek „fog az átka", az egyrészt egyfajta szimbolikus kifejeződése a közösségen belüli tekintélyének, másrészt pedig annak folyamatos újratermelődése is, hiszen egy újabb sikeres átokkal megint megerősíti pozícióját. Ki nem mondott átkok Az átkot nem lehet mindig tetten érni. Nem pusztán a kimondásától nyeri erejét. A másik háta mögött, önmagukban elpusmogott átok hatását tekintve nem különbözik a nyílt konfliktusban a cigányok szeme előtt elmondott átkozódástól. Csak abban tér el, hogy az utóbbi közvetlenül a cigány nyilvánosságnak szól. A ki nem mondott átkok talán gyakoribbak, ugyanis nem vezetnek nyílt konfliktushoz. Az átkozódás az adok-kapok csereláncolatok hozzátartozója. Egy cigány kizárólagos használatába kevés dolog tartozik. Az, hogy egy tárgy éppen kié, az inkább annak tulajdonlásából, mintsem használatából derül ki. A tulajdonos presztízsét erősíti, ha ad, az odaadás aktusát „az első utolsó volt, hogy elviszed" jellegű perlekedésekkel teljessé téve. Mikor valakinél étel- vagy mondjuk kávéosztás van, minden jelenlévőt megkínálnak, még azt is, aki csak úgy beesett. Ha nem így történik, az skandalum, azzal a vendéglátó nyílt ellenszenvét fejezi ki a látogató iránt. Savanyú ezt megtette Terézzel, így demonstrálva kettejük rossz viszonyát a cigányok előtt. „Direkt a szeme előtt húztam el a poharat, mindenkinek osztottam, csak neki nem. Megcsináltam vele ezt az egész cigány előtt" - meséli. A megkínálás kötelessége alól tehát nehéz kibújni, főleg ha közeli rokonról vagy szomszédról van szó. Ha egy családnak nagyon nincs semmije sem, akkor előfordul, fN hogy inkább éjszaka esznek, vagy máskor, de mindenképpen titokban. Pí Más módszerek is vannak a tulajdon kizárólagos használatának elérésére. A cigányok ~ szeretik nagy tételben vásárolni a lisztet, krumplit és az egyéb alapvető élelmiszereket, jgX ennek viszont az a veszélye, hogy a többiek rögtön vérszemet kapnak, és elkéregetik az Í3g egészet. A leggyakoribb taktika ilyenkor tehát megegyezni a boltossal, hogy tegye félre r^* a megvásárolt árut, a vásárló majd kisebb adagokban viszi haza, mindig éppen amennyi kell neki. Lehet eldugni otthon is, „de azt úgyis kilesik a cigányok", és a kéregetők dömpingjétől megint lehetetlen lesz megszabadulni. A tulajdonos kénytelen tehát a „használati jogáról" lemondani. A kéregető a megköszönés helyett néha csak annyit mond: „Aztán ki ne átkozd belőlem." Ez hamar kiderülhet, mondjuk, ha a Csita lisztjéből készült bodak megakad Éva torkán. Az ilyen eset a lisztet adó „fösvénységét" bizonyítja,