Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

KOVAI CECÍLIA: Az átokról. „Cigány beszéd" a gömbaljaiak között

sértegetve kéregetett, mert nem voltam hajlandó a kölcsönösségi játékba belemenni. Később megértettem, hogy a kölcsönösség szabály, és attól kezdve számolatlanul adtam, úgyhogy cigarettáim szinte elpárologtak, viszont amikor már egy se volt nekem, bárkitől kérhettem környezetemben." (Formoso 2000:

1 15.) Formoso a mindennapi „csere elvét" látja meg cigarettája „elpárolgásában", nekem ott Gömbalján inkább a mindennapi harc jelensége mutatkozott meg, amiben a cigányok nap mint nap összemérhetik képességeiket - elsősorban a beszéd, még pontosabban az átkozódás területén. Az átkozódás nyelvi játékában a hétköznapi tevékenységek is játékszerűvé válnak, az átkozódás legfőbb alkalmazásának területévé. Az átkok ebben a szituációban egyféle komoly komolytalansággal hangzanak el, aminek felismeréséhez otthon kell lenni a gömbaljai „cigányos beszédben". A cigány férfiak elsősorban a munkahelyükön találnak ki új átkokat, és a számukra jobban tetszőket a magyar járókelőkön próbálják ki. Rendszeresen térnek haza ilyen történetekkel: „Ott vagyunk a Rudival meg a Lajossal a csatornába, oszt gyövünk kifelé, oszt látom, hogy egy asszony a lyányával csak les minket, mondom neki: »Jó asszony, ne lessen, mer rögtön megbaszom a lyányodat, hogy a rák fancsarítsa ki az oldalbordadat«. No, az asszony csak lesett, a szája is tátva maradt, a Rudi meg a Lajos földön vótak a nevetéstől." A férfiak nagy része Egerben, szabad ég alatt dolgozik, sokszor főutcán, gyakran éreznek magukon fürkésző tekinteteket, „biztos nem láttak még cigány embert", ilyenkor egy cifrább átok elkergeti a hívatlan bámészkodókat. Ami a cigányok között játék, az a magyarok ellen már fegyver a közöttük húzódó határ fenntartásához, megfogalmazásához vagy meghúzásához. A „cigány vér" az átkozódásban A fegyverként használt átkok hatásosságához a cigányok fontos kritériumnak tartják az úgynevezett „cigány vér" meglétét. A magyarok ezért a legvédtelenebbek az átkozódással szemben. A cigányok ugyanis úgy vélik, a magyarok átka nem fog a cigányokon, viszont a cigányok átka minden esetben eléri a magyar áldozatot. A magyarokat még bűntelenségük sem védi meg a rájuk célzott átkoktól, ebből a szempontból teljesen ki vannak szolgáltatva a cigányoknak, és el is ismerik a cigányok ebbeli fölényét. „Elindultunk így többen befelé, az asszony terhes vót, oszt látjuk a magyar ember kertjébe gyönyörű, tudod az az igazi cigány meggy van. 7\z asszony terhes vót, oszt megkívánta. Hozok én neked, mondom, már majd hogy nem benn vótam a kertbe, mikor kigyön a gádzsó asszony, elkezd harcolni, jaj, cigányok a kertembe, így meg úgy, tudod, oszt mondom neki: »Nem fél az Istentől, jó asszony, terhestől félti a meggyet, nem fél az átoktól, mondok én magára olyat, hogy megfogja reggelre«. No, az asszony csak megijedt, azt mondja: »jaj, fiatalember, egyenek csak, amennyi jólesik, csak ne atkozzanak«" - meséli Robi. Az átkozódásban megmutatkozik a „cigányos beszéd" hatalma a magyarokon. Ennek a beszédnek, a „dzsuker szövegnek" a használata gyakori stratégia a magyar környezetben, de a magyar beszédmód alkalmazása ugyanígy előfordul, attól függően, milyen a szituáció. A fenti történet mint humoros eset hangzott el a cigány környezetben, ahol a „gádzsó asszony" félelme ugyanúgy vicces, mint Robi ügyesen előadott, átokkal való fenyegetőzése. Egy átok kétféle beszédmódba kerülhet bele: a cigányok közti diskurzus-