Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

KOVAI CECÍLIA: Az átokról. „Cigány beszéd" a gömbaljaiak között

KOVAI CECÍLIA Az átokról. „Cigány beszéd" a gömbaljaiak között A kutató, az antropológus ritkán indul el a terepre előzetes ismeretek, korábbi szak­irodalom tájékozódás, illetve magában kialakított sztereotípiák nélkül. Attól a pil­lanattól kezdve azután, hogy megérkezik az általa tanulmányozottak, egyben vendéglátói közé, ezek az ismeretek folyamatosan változni, módosulni, gyarapod­ni kezdenek. Sok esetben a találkozás előtt még fontosnak vélt területek elvesztik jelentőségüket, mivel a megélt és megfigyelt hétköznapok világában nehezen le­het a nyomukra bukkanni, más dolgok, melyek az előzetes felkészülés során talán fel sem igazán vetődtek, hirtelen a középpontba kerülnek. Néha olyan jelenségek kapnak sokkal mélyebb jelentést, melyekre számított az ember, csak nem feltétle­nül ugyanabban a szerepben. Hasonló eset történt velem is a gömbaljai cigányok között végzett kutatásom során. Az átok mint beszédaktus fontossá vált számomra mind a mindennapi kapcsolatteremtésben, mind pedig kutatási témaként éppen azért, mivel számukra is fontos volt. M ár a gömbaljai cigányoknál tett első látogatásaim 1 alkalmával szembetalálkoztam az átok kulturális jelentőségével. 2 Akkoriban még leginkább különbségekben gondolkoztam a „cigány" kultúra megértésével, leírásával kapcsolatban, egyfajta cigány-magyar vagy magyar cigány (romungro) - oláh cigány oppozícióban. Ebben az összefüggésben vált számomra fontossá az átkozódás „intézménye", amelyet a gömbaljai cigányok a „cigá­nyos beszéd" egy jellemzőjeként határoztak meg. Mára ezek a korábban feltételezett ellentétek sokkal elmosódottabbakká váltak számomra azokban a beszédjátékokban, amelyeket akár a gömbaljai cigányok játszanak átkozódásaikkal, vagy akár azokban, ame­lyeket én játszom, mikor terepmunkám tapasztalatait értelmezni akarom. Ezeknek a ta­o; pasztalatoknak a java része szövegekből, beszédekből áll, olyanokból, amelyeket a ciga­rs nyok nekem vagy jelenlétemben mondtak el, amelyekkel különböző történeteket mesél­ik nek el - néha nekem, jóval többször más cigányoknak, olykor ugyanazt a történetet ^j- sokszor végigmondva. J5X Szövegek és történetek. Nekem a terepen hallott történetek képezik a gombaljai ci­~S§ gány é'et szövegeit, míg az olvasónak az én szövegeim a gömbaljai cigány élet történe­tei. Ezek a történetek az átkozódás más és más aspektusait mesélik el, illetőleg azt, hogy a gömbaljai cigány élet át van szőve az átok és átkozódás legkülönbözőbb módjaival. Hol fegyverként használják, hol magyarázatként, néha inkább játékként. Sok esetben egy­szerre több céllal is alkalmazzák, de általában áttételesen szövődik bele a gömbaljai ci­gányéletbe, ezért csak más jelenségekkel együtt lehet bemutatni és értelmezni. Már terepmunkám előtt a szakirodalom is felkészített erre a jelenségre, úgyhogy voltak H72 bizonyos elvárásaim az átkozódással kapcsolatban: „Nagyon észnél kell lennünk, ha si-

Next

/
Thumbnails
Contents