Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

TURAI TÜNDE: „Önként mentünk erőszakkal." Életpálya-alternatívák az 1940-es évek rendszerváltása után

foglalkozásnak a megváltozását eredményezték: hiszen önálló gazdaként földművelőnek lenni lényegileg más, mint a termelőszövetkezet alkalmazottjaként földművesként dolgozni. Mindamellett, hogy a foglalkozás tartalma esszenciálisán megváltozott, az új gazdasági struktúra foglalkozáshierarchiája is átszerveződött. Az agrárágazat ezen a ranglétrán ugyanis lecsúszott. Addig, amíg korábban a falu elitrétegének jelentős részét a gazdák tették ki, az új gazdasági helyzet és az új presztízsviszonyok között kiszorultak a felsőbb rétegből, s az egész társadalmi csoport degradálódott.

14 Az interjúalanyok kedvezőtlen társadalmi elmozdulásához való viszonya és az erről való gondolkodása igen látványosan olvasható ki gyermekeik pályaorientálásából. Az itt érvényesülő szülői aspirációk ugyanis lecsúszásuknak, korábbi státusuk elvesztésének közvetlen reakciójaként értelmezhetők. Sem Y P.-nak,

15 sem T. Á.-nak a gyerekei nem maradtak meg a földművelői ágazatnál, s amit lényeges hangsúlyoznunk: erre maguk a szülők is ösztönözték őket. („Mán nem vót mit csinálni, a főd e vót menve mind, kapaszkodni kellett az Héthez." - V. P.) Tették ezt annak árán is, hogy területileg is távol kerülnek gyermekeiktől, kiszorulnak az utódcsaládok életéből, beszűkülnek kapcsolattartási lehetőségeik, nehézkessé válik az időskori gondozással járó problémák megoldása, s megnő az egyedül maradás kockázata. De a földművelői státusból való kilépést mindennek ellenére kívánatosként ítélték meg. A magasabb társadalmi pozíciók elérésének igen fontos feltételét a tanulásban látták, hiszen valamilyen szakképzettségnek a birtokában a kilépés esélyei megnövekedtek, s potenciálisan közelebb kerülhettek a társadalmi emelkedés lehetőségéhez: „Tanuljatok, me a tudományt nem veszi e senki, az a tiétek" - biztatta V P. gyermekeit. Ezért igyekeztek minden erőfeszítést megtenni annak érdekében, hogy gyermekeiket segítsék ebben, bár ezt néha a rendszer is akadályozta, amennyiben a szocializmus kerékkötőinek tartotta a szülőket (lásd 3. számú függelék). A kilépés: társadalmi és területi mobilitás Lévén, hogy a szocialista gazdaság és társadalom ideálja eltért a létező és működő képtől, szükségessé tette ezek „felépítését", vagyis a szocialista ideál szerinti megkonstruálását. Ennek motivációs hátterét három - egymástól csak teoretikus elválasztható - elv dominálta: az ideológia, a régi rend felszámolásának és az új célok megvalósításának szándéka. „A paraszti népesség radikális csökkenése nem az agrárszféra modernizációjából ered [...], hanem a hatalomváltást követő társadalomépítési ideál megvalósításának gyakorlatából" - írja Örkény Antal (1991:19). De ennek elérésében nem csak ennyiben volt érdekelt az állam. A korábbi társadalmi rend megszüntetése szükségszerűvé tette azoknak a társadalmi rétegeknek a felszámolását, melyek akadályozták volna céljaik elérését, illetve elkerülhetetlen volt ez a saját legitimációs bázisuk megteremtése érdekében is. De a gazdasági szempontok is ugyanezt sürgették, hiszen az a nagyméretű és nagyütemű iparosítási program, melynek minél előbbi elérését tűzték ki maguk elé, olyan hatalmas munkaerőigénnyel rendelkezett, hogy nem nélkülözhette a legnagyobb számú lakosságot magáénak tudó foglalkozási ágazat munkaerőforrásként való kiaknázását. Ezek a politikai és gazdasági érdekek a parasztság-