Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

TURAI TÜNDE: „Önként mentünk erőszakkal." Életpálya-alternatívák az 1940-es évek rendszerváltása után

nagyon tudták elképzelni máshogyan; mert nem értettek máshoz, csak a földműveléshez, s úgy képzelték, hogy (már) nem képesek más szakmát elsajátítani, vagy nem is akarták; mert gyengének érezték magukat azoknak az akadályoknak a leküzdéséhez, ami a területi és/vagy társadalmi mobilitással jár(hat); mert nem voltak elég vállalkozó szelleműek, és nem mertek kockáztatni; mert nem volt kellőképpen erős a motivációs háttér; mert nem biztatta őket környezetük, hanem inkább a maradásra ösztönzött; stb. Annak ellenére, hogy földművelők voltak a kollektivizálás előtt és után is, úgy gondolom, hogy ez mégsem tekinthető társadalmi immobilitásnak. Nem ők maguk voltak mobilak, hanem a mezőgazdasági foglalkozásban történt változás két szempontból: egyrészt átalakult maga a foglalkozás, másrészt pedig ennek a termelői ágazatnak megváltozott a helye a foglalkozási hierarchián belül. Ezért jogosnak vélem, hogy az ő esetükben is státusváltásról beszéljünk. Az az agrártevékenység ugyanis, amit ők a kollektív gazdaság keretén belül végeztek, már nem a rendszerváltás előtti agrártevékenység volt. Ez a munka már egy más, a szocialista termelési rendszer jegyeit hordozta magán, ami merőben eltért az előbbitől (lásd még Jávor et al. 2000:

1 004). Megváltozott mindenekelőtt a munka alapját képező földhöz és a szerszámokhoz való viszonyuk. Elsősorban jogi értelemben, de ennek következtében lelki téren is. Hiszen azáltal, hogy elveszítették tulajdonosi státusukat, s ezek a javak többé már nem az övék, hanem „mindenkié" (vagyis az államé) lettek, a hozzájuk való viszony fokozatosan elszemélytelenedett (Cole 1981:79). A munka feletti kontrollnak az állam hatókörébe való átkerülésével és centralizálásával átalakultak a munkaszervezeti formák. A közösségen és családon belüli munkamegosztás hirtelen leszűkült a háztáji gazdaságokra, illetve megszűntek azok a formái, melyeknek alkalmazása nem ehhez a kis területhez kötődött. Ennek következtében módosult a szociális kapcsolatok tartalma és működése.

13 A mezőgazdasági munkafolyamatok megszervezési jogának a kisajátításával megváltozott a munkavégzés maga is. Már nem azokhoz a gazdálkodási modellekhez igazodtak, melyeket eddig alkalmaztak, melyeket a közösség tudása és tapasztalata legitimált: az agrártechnika újításainak dominánssá válásával a rurális társadalom gazdálkodói tudása devalválódott. További következményként említhető a munka motivációjának és céljának a megváltozása. A tulajdonjognak és a termelésnek mint alapvető gazdasági erőforrásnak az elo vesztése átrendezte a foglalkoztatottság motivációs hátterét, illetve a termelésben való i> részvétel hasznáról és értelméről való gondolkodást. Ezzel párhuzamban megváltozott ö a saját munkájukról való gondolkodásuk is, ugyanis szembesültek azzal, hogy munkája erejük áru, ami ezentúl a munkaadó és a munkavállaló közötti formális viszonyban .£g mérettetik meg. r-™ Hangsúlyozottan kell említenünk a munkaetika megváltozását is: a munka célból eszközzé vált. A figyelem ugyanis a munkavégzés jellegéről eltolódott az eredményesség irányába, amit az új piaci viszonyok között a jövedelem fejezett ki. A szorgalom, a gondosság helyett az ügyesség hódított teret, s a jó munka és munkaerő mércéje nem a minőség lett, hanem a jövedelem nagysága (lásd még Jávor et al. 2000:993 és 1002). Az itt felsoroltak azokat az elmozdulásokat jelzik, amelyek a szocialista mezőgazda92 sági politika következményeként jelentkeztek, amelyek az agrártevékenységnek mint