Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSÁSZI LAJOS: Viselet és identitás. A finnugor néprajzi muzeológia lehetőségei Finnországban (Wilhelm Gábor interjúja Lehtinen Ildikóval)

A Helsinki Nemzeti Múzeumnak tényleg jó néprajzi anyaga volt, mind a finnt, mind a finnugort nézve. Ezenkívül még a Turkui Egyetem időszakából, mely a múzeum hátterét szolgáltatta, maradt fenn értékes etnológiai gyűjtemény. A legkorábbi tárgy egy I 828ban idekerült és beleltározott indián köpeny. A dokumentáció szerint egy nagyfőnök köpenye. Ez is kötelez, hogy így mondjam. Ez volt az indítéka az antropológiai múzeum leválasztásának. A Finn Nemzeti Múzeumban 250 m

2 terület volt a finnugor kultúra néprajzi bemutatására korábban, és 200 m

2 az a világ összes többi népeinek bemutatására. A Nemzeti Múzeum néprajzos kutatójának, Pirjo Varjolának volt az az állandó ideája az 1970-es években, hogy létesíteni kellene egy néprajzi múzeumot, ami nem finn, hanem egyetemes néprajzi múzeum lenne. Kustaa Vilkuna szintén így gondolkodott, az I 970es évek közepétől állandóan szó volt egy ilyen jellegű múzeum alapításáról. Amikor azután a Finn Nemzeti Múzeumot néhány évre bezárták renoválás miatt, akkor született meg az az elhatározás, hogy létre kell hozni egy ilyen etnológiai múzeumot. Ez úgy indult, hogy a finnugor anyagot egybe kell vonni az összes egyéb etnológiai, nem finn gyűjteménnyel. Azért tartott ilyen sokáig a procedúra, mivel a Nemzeti Múzeum is meg hát mi is, tehát a finnugor gyűjtemény is, illetve az egyetemes néprajzi gyűjtemény is mind a Múzeumi Felügyelőséghez tartozott és tartozik mai is. Közben megalapult a Múzeumi Felügyelőségnek még egy múzeuma, a Tengerészeti Múzeum, amely nemzetközi szempontból igen fontos, hiszen Finnország földrajzi fekvését a tenger határozza meg, és a tengerjáró hajók számos etnológiai műtárgyat hoztak. A hajók bemutatása ugyanakkor nem két fillér. Ilyen nagy projektumok vannak ott folyamatosan a Múzeumi Felügyelőségen belül. Éppen ezért egy-egy ilyen új múzeum megalapítása nem megy egyik pillanatról a másikra. Másrészt nem volt könnyű megfelelő helyet találni. I 992 körül úgy tűnt, hogy sikerül önálló épületet találni az új etnológiai múzeum számára, ám azt végül is nem kaptuk meg. Végül az úgynevezett Teniszpalotában kaptunk helyet, mely I 938-ban épült fedett teniszpályaként. Maga az épület nem a múzeumé, hanem béreljük a várostól. Elég nagy helyünk lett így. I 500 m

2-es területünk van mint kiállítóterület, ezenkívül ott vannak az még az irodák és raktárak. Szervezetileg azonban továbbra is a Múzeumi Felügyelőséghez és a Nemzeti Múzeumhoz tartozunk. Az új múzeumba átkerült tárgyak száma valamivel meghaladja az 50 ezret. Állandó kiállítás? Egyelőre nincsen. A múzeum alapelve az, hogy kétévente váltogatja a kiállításokat. Ez nagyon szép, csak rengeteg munkát jelent. Az első kiállításunk Közép-Ázsiát mutatta be, egy Mannerheim gyűjtötte, I 905-1 908-ból származó anyagot állítottunk ki. Nagyon szép anyag volt. 2001 -ben Gunnar Landtman finn etnológus új-guineai gyűjteményét mutattuk be, melyet I 9 10 és 1912 között gyűjtött össze. Landtman Westermarck tanítványa volt, és Haddonnak, az 1898-as cambridge-i expedíció vezetőjének szorgalmazására végzett terepmunkát Pápua Új-Guineában. 2002-ben egy nagyszabású Szibéria-kiállítás nyílik meg, májusban, az aulában pedig egy nagy Afrika-kiállítás lesz. (Az Afrika-kiállítás két szinten épül majd, a Szibéria-kiállítás pedig a harmadik emeleten lesz, mely egy hatalmas, magas csarnok.) Ez szerintem jó párosítás, a hideg-meleg, a lent és a fent. Két egészen más világ. Nagyon kevesen vagyunk a múzeumban. A múzeum igazgatóján kívül két kutatónk