Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSÁSZI LAJOS: Viselet és identitás. A finnugor néprajzi muzeológia lehetőségei Finnországban (Wilhelm Gábor interjúja Lehtinen Ildikóval)

sére, kutatására. Örültek neki, és ajánlották, hogy hasznosítsam orosztudásomat. Én viszont semmit nem tudtam oroszul, de legalább a cirill betűket ismertem. Átnéztem a hozzáférhető oroszországi gyűjteményeket, teljesen átnéztem az ottani finnugor anyagot, majd eljöttem ide, Budapestre, és itt is megnéztem a Néprajzi Múzeum finnugor anyagát és dokumentumait. És megnéztem a tartuit is. Mindegyik anyagról ugyanazt állapítottam meg, hogy gyönyörűek, csak semmit nem mondanak. I 98 I -ben azután így kerültem először terepre, és azóta folytatom ezt a módszert. Úgy érzem, hogy ily módon egész más viszonyba kerültem az ékszeranyaggal és a tárgyi világgal. Minden tárgynak egész más mondanivalója van, hogy az nemcsak egyszerű ékszer, hanem tényleg valaki csinálta, és miért. Ez így alakult. A franciáknál létezik egy hasonló megközelítés. Roland Barthes, Abraham Moles, Anne Vitart-Fardoulis, Henri van Lier nevét említenem első sorban. Nagyon erős náluk a tárgyi szociológiai irányzat, amit én eléggé átvettem. Hogyan kell a tárgyakat életre kelteni. Ez vált azután az én múzeumi munkám elvévé. Jean Baudrillard az egyik meghatározó a francia kutatók közül. Szokott is gyakran hivatkozni rá. Igen, nagyon szeretem. Ö utalt először arra, hogy a múzeumi tárgy az nem normális tárgy, tehát nem mindennapi tárgy. Bennem nemcsak egy csírát ültetett el, hanem én teljességgel átvettem ezt a gondolkodásmódot. Azt lehet mondani, hogy így kezdődött. Azóta nagyon megszerettem Jean Cuisinier munkáit is, ő nemcsak a francia anyaggal foglalkozik, hanem Romániában és Bulgáriában is gyűjtött. A romániai és a bulgáriai anyag azért is érdekes egy finnugor kutató számára, mert ott szintén etnikai kisebbségekről van szó, ráadásul a társadalmi kontextus szintén hasonló, abból a szempontból is, hogy a folklórnak egyfajta újabb kitalálásával, hogy úgy mondjam, felfedezésével találkozunk. De nem csupán felfedezésével, hanem átírásával. Szóval nagyon sokat tanultam Cuisiniertől. Talán nem véletlen, hogy azok között a kiállítások között is, amiket rendezett, és ismerek, rengeteg olyan van, melyekben érezhető ez, hogy nemcsak tárgyak vannak kirakva, hanem a tárgyak kontextusba vannak helyezve, fotók, rajzok, filmek értelmezik őket. Én úgy hiszem, hogy ez a módja, lehetősége annak, hogy az ember tovább tudja adni azt, amit átélt. Én mindig azt tartottam, hogy a néprajz emberközpontú, nem tárgyközpontú, akár a folklórról van szó, akár a tárgyi környezetről. Az ember a központja, akár néprajzról vagy antropológiáról beszélünk. Nekem az elnevezés már mindegy, őszintén szólva. Tulajdonképpen én most egy kulturális antropológiai múzeumban dolgozom, a néprajz terminust akár már el kellene hagyni. De én nem érzem nagynak a különbséget a kettő között. Akkor beszéljünk az új helsinki etnológiai múzeum, a Kulttuurien museo (vagy The Museum of Cultures) létrejöttéről. Mi a háttere az egésznek? z on fN o o - ÍN