Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

BENDA GYULA: Patrónusok vagy komák - a keresztszülői kapcsolathálók Keszthelyen 1740-1849

get kellett vállalniuk a gyermekért, így a gyermek egész életében szerepet kellett játszaniuk. A tanúk jogait és kötelezettségeit, számukat, kiválasztásuk módszereit a jogi népszokások és hagyományok határozták meg.

6

" Hasonlóan fogalmaz a már idézett legfrissebb összefoglalás, eszerint a keresztszülőkkel megkettőződött a gyermek sorsáért felelősséget vállaló felnőttek száma, a komák elsősorban „erkölcsi és lelki támaszt" biztosítottak, a keresztapa pedig anyagilag is hozzájárulhatott a gyermek felneveléséhez.

7 A keresztszülők kiválasztásánál a legelterjedtebbnek azt ítélik, amikor egykorú, egyívású fiatalok vállalják el kölcsönösen a komaságot.

8 Az egyenlő, baráti viszonyt kifejező, azt megerősítő komaság mellett az egyenlőtlen, a saját társadalmi helyzethez képest magasabb keresztszülők választása is megfigyelhető. Ilyen esetben valamilyen patrónus-kliensi viszonyt teremt a komaság.

9 A keresztszülők száma, több gyerek esetén az azonos pár vagy éppen eltérő házaspárok felkérése tájilag és vallások szerint is különbözhetett.

10 A néprajzi megfigyelések jelzik, hogy helyenként a törvénytelen gyerekek esetében külön szabályok léteztek, s a társadalom másként tekintette a cigányoknál elvállalt keresztszülőséget is." Alapvetően a néprajzi irodalom két fontos funkciót emel ki: egyrészt családok közti kölcsönös kapcsolatok intézménye a komaság, másrészt a gyermek felnevelése érdekében biztonságot teremtett.

12 Az egyház a keresztszülőket a vérségi rokonokkal azonos értékű lelki rokonnak tekintette, és tiltotta a házasságot a lelki rokonok között. Az egyházi előírásokat és a feltehetően változó gyakorlatot alig ismerjük, a szertartáskönyvek előírásaiból csak azt lehet idézni, hogy a keresztszülő nem lehet rokon, és csak a megkereszteltek és bérmáltak köréből kerülhet ki.

13 A néprajz által összefoglalóan megrajzolt kép azonban részben nélkülözi az időbeli változás dimenzióját. A komaság intézménye nemcsak vallásonként, tájilag volt némileg eltérő, ahogy erre a néprajzi összefoglaló is rámutat, hanem időben is módosult. A 20. század hatvanas éveire a barátok közül történő választást egyre inkább a rokonságból való felkérés váltja fel. Az intézmény változására a jelenben is jó példákat lehet hozni.

14 Hiányzik azonban az a feltevés, hogy a századfordulón leírt rendszer mikor alakult ki, mennyire régi intézmény vagy egy folyamatosan változó társadalmi kapcsolat egy állapota. A történeti vizsgálat számára a keresztszülői kapcsolat elemzése azért lehet kiemelkedőjelentőségű, mert a I 8. századtól az egyházi anyakönyvezés révén tömegesen rögzítették, és máig fennmaradt a nyoma. A társadalmi relációk, a csoportképződés, illetve ^ az érintkezés fontos jelzője lehet. Nehézsége az elemzésnek, hogy magáról a kapcsolatiig ról, annak kötelezettségeiről és jellegéről szinte nincsenek adataink. Az egyik lehetséö ges megközelítés az, ha a néprajz által leírt rendszert fogadjuk el kiindulásnak, a másik 2^ módszer az lehet, hogy a kapcsolathálók rekonstruálása közben kíséreljük meg felfejteni g azok jellegét is. I 740 és 1 848 között mind a keszthelyi plébánia, mind pedig a ferencesek anyakönyvéből felvettük adatbázisunkba a keresztszülők nevét is. Szinte mindig egy férfi és egy nő, azaz feltehetően házaspár került feljegyzésre e minőségben. Ritka az az eset, amikor egy harmadik nevet is (ez lehet férfi vagy nő), illetve két párt találunk. Ikrek esetében is az a gyakori, hogy egyetlen keresztszülőpárt vezetnek be az anyakönyvbe.

15 A feldolgozás során valamennyi keresztszülőpárt kigyűjtöttük (előfordulásuk gya4 koriságával és idejével), majd pedig a két félt, azaz a keresztapa és a keresztanya előfor-