Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Helyzet - Heltai Gyöngyi: Néprajzi filmek két megközelítésben

HELTAI GYÖNGYI Néprajzi filmek két megközelítésben I mmár huszonegyedszer, 2002. március I 8-24. között is megrendezték Párizsban az etnográfiai filmszemlét a Musée de l'Homme-ban. Egy rendkívül befogadóbarát seregszemléről lévén szó, rendezői teljesen ingyen mutatnak be, majd bocsátanak vitára közel negyven, zömében 2001 -ben forgatott etnográfiai filmet. A vetítések után maguk az alkotók állják a sokszor franciás szenvedélyességgel megfogalmazott kritikát a vitán, ahol - ha nem is mindig szaktudományi diskurzusban - felszínre kerülnek mind a filmesek/ antropológusok által létrehozott tudás jellegére vonatkozó elméleti, mind az egyes kultúrák és forgatások speciális közegében felvetődő módszertani, esztétikai, etikai kérdések. A fesztivált rendező etnográfiai filmek bizottságának elnöke, Christopher Thompson az idei fesztivál műsorfüzetében leszögezi: válogatási elvként nem alkalmaznak semmiféle, az etnográfiai film műfaját előzetesen behatároló szempontot, céljuk továbbra is az egyes társadalmakról, közösségekről összegyűjtött tudás közzététele a legkülönfélébb formájú filmek segítségével. (Idén a nézők láthattak filmet az örökifjú Jean Rouch jóvoltából a songhay mitológiáról, majd a kínai városok és a vidék konfliktusáról, a hétköznapi lét és a spiritualitás kapcsolatáról Afrikában, veszélyeztetett tájakról és emberekről Indiában, a tradíció erejéről Macedóniában és Romániában stb.). A tematikus blokkokban tehát egyszerre jelennek meg az etnográfiai film radikálisan eltérő felfogásmódjai: az audiovizuális rögzítés mint adatgyűjtés és leletmentés, mint radikális társadalomkritika, mint kisebbségi érdekvédelem, illetve mint a filmkészítő és a filmezett kapcsolatát vizsgáló önreflexív, az identitások konstruáltságára rákérdező posztmodern kísérleti műforma. Azért időztem e fesztivál bemutatásánál, mert annak egyik zsűritagja, Marc Henri Piault (2000) etnográfiai filmes és kutató írta az alábbiakban ismertetésre kerülő/lníropoiógia és Mozi című, a Nathan kiadó Cinéma sorozatában publikált kötetet. A könyv alapján úgy tűnik, hogy a szerzőnek az etnográfiai filmről alkotott koncepcióját alapvetően befolyásolta a Musée de l'Homme-beli fesztivál minőségre és eklekticizmusra épülő szemlélete. ^ E leginkább tudományos ismeretterjesztő műként definiálható, a filmművészet történeti, esztétikai, elemzési kérdéseivel foglalkozó sorozatban napvilágot látott kötet ugyanis ^ nem követi az elmúlt évtizedre jellemző, elméletgyártó ambíciójú, a posztmodernnek az antropológia filmre való adaptálásában serénykedő munkákat. Piault elsősorban alkotó- ,..2 kat mutat be, és filmeket elemez. Ez annyiban pozitív a magyar olvasó számára, hogy az antropológia és a mozi kapcsolatát reprezentáló kutatói és dokumentumfilmek zöme nem volt látható nálunk, módunk van tehát némi utólagos tájékozódásra. Az azonban, hogy a szerző egyszerre kíván technika- és társadalomtörténeti, valamint esztétikai áttekintést adni az antropológia és a mozi kapcsolatáról, némileg elnyújtotta, csapongóvá teszi a könyvet. A terjedelmet tovább növeli, hogy Piault minden tudománytörténeti szakasznál jelzi az egykori szemléletmód mai antropológiai látásmód szerinti értékelését is. A bevezetőben leszögezi, hogy tulajdonképpeni célja néhány, általa fontosnak ítélt I 47