Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - A hiedelmekben és hiedelmekkel élő ember. Czégényi Dóra - Keszeg Vilmos, szerk.: Emberek, szövegek, hiedelmek. Tanulmányok Soós Tímea

azok reprezentálására? Az adatközlők hogyan viselkednek az erről a témáról való beszélgetések során? A gyűjtés - ez a szokatlan beszédhelyzet - hogyan verbalizáltatja a hiedelmeket? A kutató és az adatközlő párbeszédében, a kontextustól függően milyen extenziója van a rögzített szövegeknek? A közreadott tanulmányok természetesen önmagukban nem adnak végleges választ mindezekre a kérdésekre, sőt a kötet egésze sem merítheti ki őket, azonban még így is szokatlanul közel visz bennünket a kultúrában élő ember felfedezéséhez, a hiedelmek létmódjának megértéséhez. Nagy Magdolna egyetlen adatközlő hiedelemtudását vizsgálja. Mélyfúrásának szükségességét az indokolja, hogy az egyén hiedelmei nem egyeznek meg mindenben a közösség hiedelmeivel, és minden egyén világképében más szerepe van az ilyen jellegű tudásnak. Mivel azonban az egyén értékrendje és világértelmezése csak a közösségével ütköztetve vizsgálható teljes értékűen, a szerző ezt is részletesen tárgyalja. Különösen nagy jelentőséget tulajdonít a vallásnak a csoport gondolkozásmódjának és értékrendjének alakításában. A gyűjtött adatok alapján úgy látja, hogy a hiedelmek számos elemükben összefonódtak a vallási hitképzetekkel. A tanulmányból kimaradt, ezért itt közöljük azt a nem lényegtelen információt, hogy az adatközlők többsége neoprotestáns, a tanulmányban szereplő Kása Ferenc viszont református. Emiatt óvatosan kell kezelni az egyéni és közösségi világlátás kapcsolatáról tett megállapításokat, hiszen a felekezetileg erősen tagolt faluban a szektások világlátása igencsak különbözik a protestánsokétól. A szerző elemzése során a szöveg tartalmi elemeire helyezi a hangsúlyt, de vizsgálja azt is, hogy a hiedelmek milyen szerepet töltenek be az életvitelben, milyen mértékben határozzák meg a mindennapokat. Az eset elemzésének az a jelentősége, hogy a hiedelemkutatásban igen ritka az olyan tanulmány, amely egyetlen személy sajátos világképét és ennek szerveződését modellálja. A fentebb felvetett kérdések megválaszolásából Bartha-Balog Emese is magára vállalt néhányat. A tehénrontással kapcsolatos hiedelemszövegeket felhasználva az egyes hiedelmek egyéni változatait tanulmányozza. Célja a hiedelem és az ember, a hiedelem és annak verbális megfogalmazásai közötti kapcsolat értelmezése. Arra igyekszik választ keresni, hogy milyen szerepet tölthet be a hiedelem a 20. század végén élő falusi ember életében, és miként tudja az egyén összeegyeztetni egymással a mágikus és a racionális világfelfogások követelményeit. Ennek érdekében fokozottan figyel nemcsak a szövegre, hanem a szövegmondás módjára is. Esetelemzései során elismerte és figyelembe vette, hogy a kontextus valamint a gyűjtő szerepe jelentősen befolyásolja a hiedelmek létrejöttét és reprezentálását. Tanulmányában fontos szerepet kap a hiedelmek extenziójának vizsgálata is, ennek alapján osztályozza a gyűjtött szövegeket. A szerző is utal arra, hogy a pragmatikus elemzés szempontjait, valamint a szövegelméleti téziseket hasznosító módszere nagyobb hiedelemkorpusz elemzésére nem alkalmas, ennek ellenére nagyon fontos lehet, mivel használatával az egyén és hiedelem viszonyára, a hiedelmek egyéni használatára vonatkozó információkat tudunk a felszínre hozni. Balássy Enikő otthoni környezetben egyetlen egy család hiedelmeit igyekszik rögzíteni. Ez lehetőséget ad arra, hogy kitérjen az adatközlők egymás közötti kapcsolatára, valamint arra, hogy milyen helyet kapnak a hiedelmek a családtagok értékrendszerében, és hogyan alakítják azok sorsát, mindennapi életét. Egy délutáni beszélgetés teljes közlése, makroszövegként kezelése lehetővé teszi annak példázását is, hogy maga a gyűjtés