Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - A hiedelmekben és hiedelmekkel élő ember. Czégényi Dóra - Keszeg Vilmos, szerk.: Emberek, szövegek, hiedelmek. Tanulmányok Soós Tímea

A hiedelmekben és hiedelmekkel élő ember Czégényi Dóra - Keszeg Vilmos, szerk.: Emberek, szövegek, hiedelmek. Tanulmányok. Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság. 2001. 206 p. /Kriza Könyvek 1.1 Számos élmény és ezek dokumentumai - így a néprajzi gyűjtések - tanúskodnak arról, hogy a hiedelmek ma is szerves részét képezik egy-egy közösség és tagjai világértelmezésének. Ugyanezek az ismételt gyűjtőmunkák utalnak azonban arra is, hogy a hiedelmeknek nincsen önálló, stabil formájuk, csupán az adatközlő változó tudatában léteznek, és a mindenkori konkrét használatban vagy beszédhelyzetben születnek meg. Koronként, csoportonként másképp realizálódnak, vagyis a hiedelemrendszer folytonosan újrateremtődik. Ez a felismerés felveti azt a kérdést, hogy a több évtizedes hiedelemkutatás során rögzített és megszerkesztett egységes magyar hiedelemvilág talán csak a könyvekben létezik. Ez természetesen nem kérdőjelezi meg a tematikus és regionális néphitkutatások érvényességét, hiszen a különböző témák feldolgozásához, a jelenségek elterjedésének nyomon követéséhez, a hiedelemrendszer tartalmi elemeinek bemutatásához nélkülözhetetlen a monografikus gyűjtés. A Kriza Könyvek sorozat 7. köteteként megjelent Emberek, szövegek, hiedelmek című munka azt mutatja meg, hogy mennyire izgalmas értelmezni és megérteni a hiedelmeket, illetve, hogy mekkora kihívás az emberek mindennapi használatában lévő hiedelmet, az emberek közötti viszonyokban születő-újjászülető kultúrát kutatni. A kötetben szereplő tanulmányok mindegyikére jellemző, hogy a gyűjtés helyzetében feltáruló hiedelmek életformájára kérdeznek rá, arra hogy miként lehet ezt az orális tudást memorizálni, felidézni, működtetni vagy elmondani. Az általuk felvetett problémák és vizsgálatok a hiedelmek, a hiedelmekkel élő ember, valamint a hiedelmek reprezentációi közötti viszonyra vonatkoznak. Hogyan aktualizálódik, hogyan differenciálódik a kollektív hagyomány? Hogyan működik, szerveződik ez a tudás, mennyiben járul hozzá egy-egy világkép kiépítéséhez? Milyen helyet foglal el a valóságértelmezésben és a cselekvésvezetésben? Részese-e a hiedelem a mindennapi tudásnak, életvitelnek és kommunikációnak? Hogyan fejeződnek ki a hiedelmek a szövegekben, hogyan működik a néphitről való kommunikáció a közösségen belül? Ugyanazt a tényt más-más személy hogyan látja és reprezentálja? Hogyan határozzák meg az adott társadalmi feltételek a közösség hiedelmeit? Hogyan befolyásolják az egyén élményei a hiedelmek létrejöttét, működését és fennmaradását? Hogyan viszonyulnak az egyes emberek saját hiedelemtudásukhoz, és hogyan hat a beszédhelyzet