Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - Az intim tér és a nacionalizmus. Michael Herzfeld: Cultural Intimacy. Social Poetics in the Nation-State Buskó Tibor László

Tabló BUSKÓ TIBOR LÁSZLÓ Az intim tér és a nacionalizmus Michael Herzfeld: Cultural Intimacy. Social Poetics in the Nation-State. New York - London: Routledge. 1997. 226 p. A kölcsönösségen alapuló nacionalista konstrukció A nemzeti társadalmak, illetve a nemzeti társadalmak általános és specifikus sajátosságait létrehozó nacionalista ideológiák vizsgálata talán nem véletlenül tekinthető jelenleg a társadalomtudományok egyik legnépszerűbb témájának. A manapság egyre divatosabbá váló „regionalizmus" és „globalizáció" kifejezéseinek kereszttüzében ugyanis a nemzetállamok, illetve a nacionalizmus létezése egyre kevésbé tűnik valamiféle evidens, magától értetődő valóságnak - legfeljebb bizonyos konzervatív diskurzusok keretein belül. S ha ez a helyzet, akkor a „nemzetállam", a „nacionalizmus" kifejezései is feltétlenül magyarázatra szorulnak. A kulturális antropológia sokat segíthet abban, hogy a felmerülő kérdéseinkre elfogadható válasz születhessen. Hiszen ez a tudomány különösen nagy hangsúlyt fektet a konkrétum vizsgálatára (a terepmunka nem véletlenül a kulturális antropológia egyik kulcsfogalma), ez pedig lehetővé teszi, hogy a „nemzetállam", „nacionalizmus" absztrakt módon konstruált s éppen ezért sokszor veszélyes előzetes leegyszerűsítéseket is tartalmazó fogalmai helyett inkább a konkrét nemzetállamok, nacionalizmusok működésén keresztül közelíthessük meg a problematikát. Michael Herzfeld, a Harvard egyetem antropológiaprofesszora - főként görög példák elemzésével - éppen erre tesz kísérletet a Cultural Intimacy. Social Poetics in the Nation-State című könyvében. A nacionalizmus és a nemzetállamiság kutatásának számos problémáját felölelő mű legfontosabb kérdését elöljáróban a következőképp fogalmazhatjuk meg: miért működik hatékonyan a nemzetállam? A nemzetállam hatékonyságára vonatkozó kérdés fontosságát leginkább a szakiro- g dalmi előzmények kontextusában érthetjük meg. Az említett szakirodalmi előzmények ^ közül elsősorban Benedict Anderson munkásságát kell kiemelnünk. Benedict Anderson (1983) könyve ma már a nemzeti társadalmak antropológiájával jg foglalkozó kutatások egyik megkerülhetetlen kiindulópontjának tekinthető. Anderson szerint a nemzet egyfajta „elképzelt" (vagyis nem valamilyen eredendő módon létező) közösség, mint minden olyan közösség, amelynek tagjai - egészen pontosan: amelynek összes tagja - nem áll egymással személyes ismeretségen alapuló (face-to-face) kontaktusban. Mit is jelent mindez? Leginkább azt, hogy a nemzet fogalmát valakiknek és valahogy meg kell konstruálni, létre kell hozni, és csak egy ilyen konstrukció eredményeképpen jön létre az illető közösségen belül a nemzethez tartozás tudata. Míg Anderson véleményét a nemzet „elképzelt" voltáról általában elfogadják az antropológusok, a konst- I I I w