Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

TURAI TÜNDE: „Önként mentünk erőszakkal." Életpálya-alternatívák az 1940-es évek rendszerváltása után

és érdekek alapján működő társadalmi szereposztásban a pályakezdőkre, illetve a pályaválasztás előtt állókra számítottak kiemelt módon, hiszen ők jelentették a legtanulékonyabb, legmobilabb és legnyitottabb réteget. Az Ifjúmunkás hasábjain, melynek megcélzott olvasótábora éppen ez a generáció, a preferenciáknak és a pályaérdekeltségnek az „alakítása" - legalábbis ennek szándéka - közvetett és közvetlen formában egyaránt megvalósult. Ez utóbbi példázására hadd álljon itt néhány szemelvény: „jó felkészültségű, szakmunkájukat alaposan ismerő és haladó kultúrával felvértezett értelmiségiekre van szükségünk, akik cselekvően részt vehessenek az ország kincseinek értékesítésében és dolgozó népünknek a szocializmus építéséért kifejtett diadalmas harcában. Diákok és egyetemisták, a ti hivatásotok valóra váltani a dolgozó nép belétek helyezett reményeit és minden erőtöket az iskolai tanulmányok és szakképesítés elsajátításának szolgálatába kell állítanotok. "

29 „Szocialista iparunk lendülete nagy vonzerőt gyakorol ifjúságunk soraiban a technika iránt. Országunknak egyre több technikusra lesz szüksége, hogy helyt tudjon állni iparunk és mezőgazdaságunk növekvő követelményeinek."™ „Napjainkban, országunk területén új bányák nyílnak, új gyárak épülnek, új szondák emelkednek és mind-mind a nép, a haza szolgálatában áll. Mindezekben tapasztalt szakmunkásokra van szükségünk. [...] Ifjak! Forduljatok bizalommal a nehézipar felé. Várnak titeket a szakmai iskolák, amelyek az acélolvasztó kemencék, a bányák, a szondák titkaiba fognak avatni. "

3I A mezőgazdaságban dolgozók és a foglalkozásukat megtartani akarók esetében pedig az új, a szocialista termelési rendszer jegyeit magán hordozó agrártevékenységbe való integrálódást - mely természetesen nem nélkülözte az osztályöntudatos politikai elkötelezettséget és magatartást - közvetítette adekvát alternatívaként a Falvak Dolgozó Népe. Ennek az új jelleggel rendelkező munkakultúrának a propagálására többször került sor példaértékűként kiemelt életsorsok bemutatása formájában, melyek közül az alábbiakban kiemelek egyet, hogy illusztrálja az elmondottakat: „Mivel érdemelte ki Szabó Dénes ezt a nagy bizalmat? [Néptanácsi képviselőnek választják. - a szerző.] Először is azzal, hogy a felszabadulás után új, nagy lendülettel fogott munkához, és évről-évre nagyobb terméseket csikart ki a földjéből. Telente olvasott, tanult sokat, beiratkozott egy agrotechnikai tanfolyamra is. Tavasztól őszig aztán a tanultak szellemében dolgozott. [...] Másodsorban azzal érdemelte ki Szabó Dénes a krasznai dolgozók bizalmát, hogy mindig pontosan és idejében eleget tesz az állam iránti kötelességeinek. Azt mondja, azért teszi ezt, mert gyermekeinek a népi demokratikus rendszer sokkal szebb életet biztosított, mint neki volt fiatalkorában."*

2 Összefoglalás Az 1940-es évek hatalomváltása nemcsak állampolitikai szinten hozott változásokat, hanem nagymértékben befolyásolta a mikroszinten megvalósított élet számos aspektusát, mégpedig igen jelentős mértékben. Az új lehetőségek ugyanis nem a régiek zökkenőmentes folytatói voltak, hanem olyan új helyzeteket teremtettek, melyek új stratégiák kidolgozását és alkalmazását tették szükségessé. A preszocialista gazdasági és társadalmi feltételek között lezajlott szocializációs folyamatok nem tudták betölteni tényleges funkciójukat: bár a majdani önálló életre készítették fel a társadalom felcseperedő tagja-