Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

TURAI TÜNDE: „Önként mentünk erőszakkal." Életpálya-alternatívák az 1940-es évek rendszerváltása után

it, hiába tették ezt a legjobb tudásuk szerint, hiába adták át a lehető legadekvátabb módon a „birtokukban" lévő életmodelleket, ezek mégsem voltak alkalmazhatók a továbbiakban - legalábbis abban a formában nem, ahogyan ezt korábban tették. Vagy adaptálniuk kellett az elsajátított életstratégiákat az aktuális lehetőségekhez, vagy újakat kellett alkalmazniuk. A jelen kutatás arra kereste a választ, hogy erre a problémára hogyan reflektáltak, és hogyan kezelték azt az érintettek, illetve milyen megoldásokat kerestek és találtak. Ezért az interjúkat a preszocializmusban szocializált egyénekkel készítettem, akik azzal a helyzettel találták szemben magukat, hogy az általuk ismert és jövőbeni pályaként interiorizált alternatívák nem tudták betölteni a hozzájuk fűzött reményeket. Ugyanakkor a lehetőségek skálája is bővült, valamint ezek elérhetősége is módosult. Mindezeket pedig igen tendenciózus hatalmi ösztönzések igyekeztek a makrotervek érdekeit szolgáló irányba mozgatni. Valamennyi bemutatott életpálya mobilitásra nyújt példát. Az állami beavatkozást kísérő kényszerítő intézkedések a korábban legáltalánosabban alkalmazott földművelői életmód folytatását nehezítették meg, sőt az addigi formájában lehetetlenné is tették. A gazdasági és településfejlesztési trendek alapos egymásba kapcsolásából kifolyólag a preszociaiista élettel való kettős - társadalmi és területi - szakítást tették szükségessé, kétszeresen is megnehezítve ezzel a pályakezdők vagy a már pályájukon lévők helyzetét. Olyan új szituációkkal kerültek szembe, melyek kezelésére precedensek hiányában nem volt meg a szükséges felkészültségük. Szakmai és kulturális újdonságokkal kellett minduntalan megküzdeniük, áthidalva azokat a távolságokat, melyek abból a különbözőségből adódtak, hogy a szocializációjuk során elsajátított és az aktuális gazdaságitársadalmi helyzetben igényelt ismeretek nagy eltéréseket mutattak. Mindennapos küzdelem volt számukra, hogy az új társadalmi struktúrában kedvező helyet találjanak maguknak, és hogy az elutasítandónak ítélt hatalommal szemben sikerüljön megőrizniük belső világuk érintetlenségét. Mindezek a nehézségek pedig nemcsak azokra vonatkoznak, akik kiléptek az agrárágazatból és/vagy a rurális környezetből. Amint azt a fentiek során láttuk, a „helyben" maradók sem voltak immobilak az általuk folytatott foglalkozás helyzetének megváltozása következtében. Akarva-akaratlanul, az általuk végzett agrármunkálatok már nagymértékben eltértek a korábbitól, egyrészt azért, mert hordozóivá váltak az új, szocialista állam jegyeinek, másrészt pedig azért, mert maga a foglalkozás mozdult el - mégpedig kedvezőtlen irányba - a társadalmi hierarchián. Nekik is meg kellett találniuk a helyüket az új gazdasági és társadalmi feltételek között, hiszen a vó földművelői pályán belül maradás nem feltétlenül jelentette a korábbi élet- és munkáéi' stratégiák folytatását. jgX Végezetül hadd tegyük fel a kérdést, hogy hogyan is találkoznak a sajtóban ösztönei zési szándékkal „kínált" alternatívák és a megvalósított életpályák? Az osztályöntudatos f:

~

N magatartást illetően elsősorban az elhatárolódó és elutasító viselkedésre mutat példát a tanulmányban bemutatott hat életút.

33 A munkaerőpiacon való elhelyezkedésben megmutatkozó tendenciák a sajtóban bemutatott lehetőségeket mint potenciális pályaalternatívákat nem cáfolják, ugyanis a mobilitási trendeket befolyásoló, sőt irányító vagy akár kényszerítő gazdaságpolitika ezek „életképességéhez" teremtette meg a feltételeket, hozzájuk kapcsolva a foglalkozási preferenciákat mozgató pozitív attribútumokat, mint 100 például a presztízs, a hatalom, a tudás, a nagyobb jövedelem. Ám a foglalkozások - fő-