Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

SZUHAY PÉTER - KŐSZEGI EDIT: Örökös lakás. Az etnikus egyediség és a kétegyházi Faragó Zsigmond temetése

Böske és Tutu szállítását. Minden olajozottan működik, nincs semmi pánik, nem sürgetik egymást, hiszen mindenki tudja, mi a dolga és teljesen világos, hogy mindent meg fognak oldani. Készülődés közben átjárnak egymás házába, és öltözködés közben együtt idézgetik fel Zsiga utolsó napjainak történéseit, s ismétlik el egymásnak, mit is jelentett nekik Zsiga. Mi Böskééket kísértük a kórházba. Böske előkészítette Zsiga jobb állapotú és kedvelt ruháit. Kiderült, hogy Zsiga kalapja elég megviselt állapotban van, pedig fontos viselet volt Zsiga számára, iboly, az unokahúg egy szó nélkül megoldja a problémát, beáztatja egy vödör vízbe, „majd ráérünk ráadni, ha itt lesz a háznál". A kórházba megérkezve, mikor beadták a ruhát, megtudták, hogy csak délig adják ki a halottat. Ha addig nem ér ide a koporsó, legközelebb csak hétfőn lehet elvinni Zsigát. Böske, Gizi és a szomszéd kint a padon ülve latolgatták, hogy mi is történt a műtéteknél, mit érezhetett szegény, amikor felnyitották a fejét. Azon aggódtak, nehogy koponyájából kivegyék az agyát, mert akkor Zsiga teste már nem volna teljes értékű. Attól féltek, hogy szalmával tömik ki a fejét. Mivel Tutunak már rég itt kellett volna lennie a koporsóval, de nem érkezett meg, megindult a körbetelefonálás. Kiderült, hogy az autó, amivel elindultak, útközben lerobbant, másikat kellett szerezni, de nyugalom, mert mindjárt Orosházán vannak. Mi tűkön ültünk az idegességtől, mindjárt dél, de ők látszólag- legalábbis hozzánk képest - nyugodtak voltak, valamitől úgy érezték, ez is megoldódik majd, és ha nem sikerül (bár nagyon szeretnék elvinni a halottat, és mert a további virrasztalás további pénzkiadással jár), akkor hétfőn lesz a temetés. Elharangozták a delet, Tutu még mindig nem érkezett meg, de ők biztosak voltak benne, hogy mindjárt megérkezik, és Zsigát egy kicsit később is ki fogják adni. így is történt. Félve nézik meg Zsigát, hiszen a műtét miatt levágták azt a gyönyörű, dús, mákos haját, bajszát és természetesen a vágás is nagyon látszik. Ez már nem is ő - mondták -, de Böske minden félelme ellenére azért mégiscsak megsimogatta. Elindult a menet, elöl a halottszállító autó, mögötte meg a szomszéd kocsijában a család, aztán a Tutut szállító jármű. Eközben az utcabeli gyerekek és a felnőttek közül is sokan Zsiga házánál üldögéltek, várakoztak. Kint a főútnál néhány gyerek a kocsik érkezését figyelte, és - Jön a papó! Jön a papó! - kiáltással rohantak jelenteni a hírt. Mire a ház elé fordultak az autók, már ott volt a család apraja-nagyja. A szobában ugyan már minden elő volt készítve Zsiga fogadására, de a halottszállítók a szűk folyosón sehogyse tudtak befordulni a koporsóval. Pillanatok alatt születtek a variációk, mit is szokás ilyenkor tenni. Ki kell bontani a ház falát! Kibontani nem lehet, mert az rosszat hoz. Az ablakon kellene bevinni, de ahhoz is bontani kellene az ablakot, különben sem szabad bevinni, mert az is rosszat jelent. Végül az udvaron fogadták a hazatért halottat, s feltették a koporsót az udvaron álló kocsira, amit hamarjában néhány virággal feldíszítettek. Levették a koporsó tetejét, hogy mindenki láthassa Zsigát. Jó egy órát állt a koporsó a félárnyékban a kocsin, hogy mindenki meglátogathassa Zsigát a házánál. Mivel odakinn 38 fokos hőség volt, meg különben is gerenda alat t kell lennie a halottnak, kénytelenek voltak beletörődni, hogy Zsigát ki kell vinni a temetőbe, a ravatalozóba. így hát a koporsót újból betették a halottaskocsiba és kivitték a temetőbe. A halottasházba, a „boncterembe" vitték a koporsót. A ravatalon Zsiga nyitott koporsóban feküdt, beborítva virágokkal, kezében a kalap. A délután során még csak néhányan jöttek hozzá elbúcsúzni, megköszönni, amit értük tett, felidézni közös szép em-