Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

SZUHAY PÉTER - KŐSZEGI EDIT: Örökös lakás. Az etnikus egyediség és a kétegyházi Faragó Zsigmond temetése

lékeiket, elmondani neki, mennyire fog hiányozni, mit fognak egyáltalán most kezdeni nélküle. A családonként érkező közeli rokonok ekkor még rövid időt töltöttek nála, azonban mindig tartózkodott egy-két ember körülötte. Közben megérkezett Roszka, a legidősebb lány, aki eddig a sírkamrát intézte, és csak most szerzett tudomást arról, hogy apját nem tartják otthon a háznál a virrasztalásra. Számára ez valóságos tragédia volt, mert úgy élte meg, hogy a temetőben csak a szegényeket ravatalozzák (úgy is hívta: szegényház), és ezt nem lehet megbocsátani senkinek. Sírva okolta magát, hogy nem volt otthon és apját nem tudta saját házába vitetni, s vádolta a többieket, hogy szégyenbe hozták az egész családot. Különösen Tutut okolta. Úgy érezte, hogy apjuk nem ezt érdemelte, hisz egész életében dolgozott értük, hogy ellássa őket, és mindent megadjon nekik. Vádolta anyját, hogy fél a halottól, azért tette ezt, és szidta bátyját, Tutut, a legidősebb fiútestvért, hogy megengedte ezt a szégyent. „Hét gyermeked van, és egy sem vitt a házába, ez olyan szívfájdalom, hogy vigyél el engem is" - zokogta. Férje próbálta nyugtatgatni. Ahogy sötétedett, egyre többen jöttek. Az aznap esti virrasztalást a ravatalozóban kezdték. Körülállták Zsigát, énekeltek, búcsúztak tőle. Fejénél felesége állt, s fiai, Tutu, Csabi és János. A fiuk feleségei a ravatal bal oldalán helyezkedtek el. A ravatalozó előtti padok is megteltek, előkerültek az italok, csendesen iszogattak, beszélgettek. Odabent egyre nagyobb lett a kör Zsiga körül, Tutu vezényelte az éneklést, mellette Cseplin, a nevelt fiú és Lemez volt a hangadó. A ravatalozó előtt egyre közeledő énekszó hallatszott, lovas kocsi kanyarodott be, rajta Roszka és családja, állva énekelték szívfájdalmukat. Roszka megérkezésével ez az este a két testvér, Roszka és Tutu harcáról, versengéséről szólt. Az alapvető konfliktuson túl, tudniillik, hogy apjukat nem a háznál virrasztanák, ez a legidősebb testvér és a legidősebb fiú harca is volt, ami egyre drámaibbá vált. Hol Roszka kezdte az éneklést, hol Tutu, de mindketten fenntartották maguknak a jogot, hogy övék az elsőbbség. A többi testvér csak nagyon halkan próbálta őket nyugtatni. Roszka hosszú improvizált siratóénekben mondta el, hogy amikor kisgyermekek voltak, és szegénységben éltek, apjuk a faluba járt koldulni, hogy legyen a család számára betevő falat. Szemrehányást tett anyjának, hogy ő bezzeg ezt soha nem tette volna meg értük. Azt is felhánytorgatta neki, hogy az utóbbi időben rosszul bánt apjával, és ha részegen ment haza, nem engedte be őt, sőt még fiait is ellene heccelte. Ilyenkor apja lányainál, különösen nála talált menedéket. Azt bizonygatta, hogy az összes testvér közül ő szerette legjobban apját. Miközben simogatta, csókolgatta apját, arra kérte őt, hogy vigye magával, mert nem akar nélküle tovább élni. Roszka egyre jobban hergelte magát, rengeteg pálinkát ivott és újra és újra belekötött Tutuba. Böske Tutut próbálta nyugtatni, mert úgy gondolta, ha fia nem válaszol lányának, az talán megnyugszik, ezért azt őt ért sértegetéseket is lenyelte. A legkritikusabb ponton azonban Lemez bravúros ügyességgel oldotta meg a helyzetet, átvette az éneklést, és ettől hirtelen mind a két fél elcsitult, bár csak átmeneti időre és csak a halott mellett, mert a ravatalozó előtt a villongások még folytatódtak. Roszka, aki azt is sérelmezte, hogy Zsiga testvérei sem adják meg apjának a kellő tiszteletet, nem kezdeményeznek nótákat, egyre felpörgetettebb állapotba került, most már mindenkit kérdőre vont, és amikor éjfélkor a család úgy döntött, hogy otthon folytatja a virrasztalást, nem akart hazamenni, nem akarta otthagyni az apját a szegényházban. A család különböző módszerekkel tett kísérletet rá, hogy szándékát megváltoztassa, de ő elég sokáig hajthatatlan maradt. Aztán mikor később