Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

ÖSTÖR ÁKOS: Kontinensek, iskolák, antropológiák (Fejős Zoltán interjúja Östör Ákossal)

kettő együtt ment. Mondom, kidolgoztunk egy metodológiai eljárást, ami a szavakkal kezdődött. Először az ember megnézi, hogy mi történik, leírja, és akkor rákérdez, és akkor bizonyos koncepciók kijönnek, aztán azt kezdi megbeszélni. Először mindenkivel beszél, mondjuk, aki ott van egy fesztiválon, aki közel áll. Mindenkitől próbálja megtudni, hogy mi történik - azon felül, amit lát. Próbáltam rögtön leírni, este vagy még napközben csak pár szóval egy kis darab papírra, és este emlékezésből, a rövidebb jegyzetekből összeszedni, hogy mi történt, mit láttam, ki mit mondott, ki volt, akivel beszéltem. Ez alapján később vissza kell menni hozzájuk. Utána egy pár emberrel sokkal részletesebben megbeszélni, hogy ez mit jelent, ez a szó vagy ez a kategória. Megnézni, hogy milyen helyzetben fordul elő, ki használja stb. Leírtuk több munkában, hogy hogyan megy ez a fajta metódus az ilyen strukturális interpretációs eljárásnál, amikor megnézi az ember a társadalmi összefüggéseket és a kulturális értelmet (vö. Östör I 978). Ezzel a módszerrel egy csomó jegyzetet szedtünk össze arról, hogy mi történik, mit mondanak róla, ki hogyan értelmezi. Ebből össze lehet hozni egy összefüggő rendszert, a jelentések hálóját. Azt mondod, följegyzed, hogy ki mit mond róla. Ezen mit kell érteni? Mondjuk, itt van egy rítus, melletted áll egy ember, beszélgetsz vele, feljegyzed, hogy mit mond. Akkor megkérdezed, hogy ő ki (Ö. Á.: igen), mi a foglalkozása (Ö. Á.: igen), milyen viszonyban van a szereplőkkel (Ö. Á.: igen.). Mennyire alaposak ezek az információk? Igen, ez nagyon fontos. Bizonyos mértékig az első lépés teljesen felületes. Sokszor csak azt tudod meg róla, hogy itt van, hogy helybeli, vagy nem helybeli, itt lakik, nem itt lakik, esetleg mi a neve. Később ezt követi az ember, mert annyi minden történik egyszerre, hogy azt nem lehet egyszerre érteni. Viszont már akkor ismerem, hogy kik szervezik például ezeket a fesztiválokat. Tudom, hogy ki van mögötte, látom, hogy ki mit csinál. Fényképezek nagyon sokat, és a fényképekről megismerek másokat. Akkor megtudom a nevüket, el tudok menni hozzájuk, interjúkat készítek velük. Aztán vannak, akiktől többet tud meg az ember, akiktől kevesebbet. Fontos dolog, hogy milyen alapon értékelik az emberek azt, ami történik velük. Mit jelent ez aztán? Mit hoz ki az ember ebből? Először ez csupán felületes, aztán részletesen megy bele az ember, de bizonyos idő után ugyanazokat az embereket kapod, mert vagy szerveznek dolgokat, vagy érdeklik őket a dolgok, vagy erről tudnak és nem arról. Részletekből áll össze egy ilyen egész kép, amit senki se tud rajtad kívül. Ennek a képnek is van ismeretelméleti problémája: kérdés, mi az értéke, amit én állítok össze. Nem maradtam meg annyiban, hogy amit mindenki mond, akkor ez így van. Szerintem az antropológus hozzáad vagy kihoz ebből valamit, ami az antropológiai elméletekkel van összefüggésben. Megbeszéltem a barátaimmal, hogy a Durga és a Síva fesztiváljai közt mi a viszony. Őket egyáltalán nem érdekelte ez a sok összefüggés, amit én találtam. Nem számít, ez Síva, ez Durga, ezek házastársak stb. Ez az egész. De hogy ennek az organizációja, meg annak, hogy itt mit csinálnak a brahmanok, és ott mit csinálnak az alacsony kasztbeliek, az senkit sem érdekelt. Nekik ez egy más vonalban volt. Szóval ez is érdekes dolog, amit meg lehetne tárgyalni. Ha az ember részletesebben csinálta, akkor kijött, hogy mindig hasonló szavakkal találkozott, hasonló kategóriákkal, láthatta, hogy milyen szót milyen társadalmi környezetben használnak. Mondjuk, bizonyos fesztiválokon az emberek elvesztik tudatukat, transzba esnek. Mi az értelme a transznak? Milyen rangú fesztiválokon fordult elő: