Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

ÖSTÖR ÁKOS: Kontinensek, iskolák, antropológiák (Fejős Zoltán interjúja Östör Ákossal)

helybelin, egy bizonyos kasztban, a Síva-fesztiválon, de nem a Durga-fesztiválon. Milyen környezetben jön ki, nemcsak egy szó, hanem ami már egy kategória, mert több mindent organizál, több jelentést szervez. Hogy ezt kihozza az ember, ehhez sokszor kell visszamenni és akkor más emberrel beszélni. Manapság inkább azt akarják nézni többen, hogy mik a különbségek, és mik az ellentétek. Nem egy ilyen általános ideológia van, hanem a versengés. A kultúrakutatás (cultural studies) aversengést hangsúlyozza. A kultúra nem más, mint egy bizonyos maszk, mely ellentéteteket és versenyt, hatalmat, tudást rejt. Nincsen olyasmi, hogy kultúra, hanem csupán különbségek és ellentétek vannak, mert mindenki verseng mindenki mással, és a kultúra ebben segít. Ebben van egy foucault-i oldal, van egy marxista strukturális oldal. Engem nem az érdekelt, hogy hogyan használják a Durga-fesztivált arra, hogy kinek lesz több hatalma, hanem hogy ennek mi az értelme. Szerintem ami érdekes volt, az az, hogy van egy bizonyosfajta ideológia, amit aztán egyébként fel lehet használni, és lehet versengeni. Nekem mindig az tűnt fel, hogy kell valaminek lenni, aminek megvan a saját integritása. Ennek a Durga istennőnek meghatározott helye kell hogy legyen a bengáli kultúrában, ami nem egyénektől függ. Megtalálom ezen a fesztiválon, azon, a harmadikon, összehasonlíthatom a különféle társadalmi rétegekkel, a másféle fesztiválokkal is. Az ember leírja ezt először, de aztán a fotográfia és a hangfelvétel nagyon fontos, mert az is fontos, hogy hogyan beszélnek az emberek, és nem csak hogy hogyan van bengáliul. A fényképezés hasznos, a diák, amivel az ember utána körül tud menni, és megkérdezi a helybelieket, a szervezőket, hogy itt mi és mi történik, ennek mi a jelentősége, vagy annak. Kinagyítva a képeket, a hangfelvételekről visszajátszani, hogy ez mit jelent, az mit jelent. De ezt már kevesebb emberrel. Először mindenkivel, akivel találkozik, próbálja, aztán leszűkül, kevesebb emberrel többet beszél. Azt akarom kimutatni, hogy van itt egy kultúra, és van jelentés, de ezt nem úgy nézem, hogy ez álarc, ami arra jó, hogy a hatalmi küzdelmeket eltakarja, hanem hogy bizonyos integritása van. Gyakori antropológiai nézet, hogy a szimbólumok és a kulturális jelentések mindig elrejtenek valami alapvetőbb hatalmi, politikai vagy gazdasági összefüggést. Ezek csupán -vulgármarxista szempontból - másodlagos jelenségek. Mi meg mindig abból indultunk ki, hogy ezeknek is van alapjuk, ami összefügg a gazdasággal, de se nem fölé-, se nem alárendelve. Ezt külön meg kell állapítani, mert a politika, a gazdaság sokkal kézenfekvőbb, és sokkal valóságosabbnak tűnik, mint ezek az interpretációk, szimbólumok. Éppen ezért itt a kép segített. A legelejétől vettünk egy szuper 8-as filmfelvevőt, diákat csináltunk. Ezek még a mai napig is megvannak. De ahogy én, aztán később Lina is elkezdtünk filmezni, az egy bizonyos folyamat volt. 1967-ben, amikor először mentünk, fényképezőgéppel és magnóval mentünk, I 971 -ben már egy szuper 8-assal, az 1980-as években egy videót tudtunk már hozzátenni. Mindig érdekelt a film, Chicagóban is mindig mentünk filmekre. Nagyon érdekelt a fikciós film, és az, hogy hogyan áll össze a kultúrával. Az indiai filmek is érdekeltek, mindig néztünk filmeket a városban is. Kalkuttában a nagy populáris filmeket, Satyäjit Ray filmjeit. Kezdtek előjönni ezek a hasonló filmek a helyi filmművészetben. így természetesnek tűnt, hogy egyszer meg kellene csinálni egy filmet. A Harvardon kezdődött, amíg ott az antropológián tanítottam. Bob Gardner készített egy filmet dél-indiai rítusokról a szanszkritszakértő Fritz Stahllal. Sokat beszélgettünk, barátkoztunk, filmeket néztünk, és amikor Szudánban voltunk, akkor ő odajött, hogy csináljunk egy filmet. Körülnéz-