Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)
ÖSTÖR ÁKOS: Az etnográfus tudása. Terepmunka kamerával és jegyzetfüzettel Nyugat-Bengálban
ÖSTÖR ÁKOS Az etnográfus tudása. Terepmunka kamerával és jegyzetfüzettel Nyugat-Bengálban A cím számos kérdést vet föl, és számos történetet rejt magában. Van-e az etnográfusnak tudása? Létezik-e olyan, hogy bengáli kultúra? És mi a tudás? Ahogy Wittgenstein mondta: egy szó egy egész mitológiát hoz magával. Hozzátehetnénk: egy egész antropológiát, tudományt, interpretációt, elemzést. Amikor a fenti kérdések némelyikére megpróbálok választ adni, olyan fogalmakat és problémákat is megtárgyalok majd, amelyek az 1967-ben Nyugat-Bengálban kezdett és kisebb megszakításokkal azóta is folytatott antropológiai munkám során vetődtek föl. antropológia és etnográfia szavakat gyakran mint fölcserélhetőket használják annak ellenére, hogy a tudományágon belül létezik egy analitikus különbségtétel. Az antropológia az elméletre, az összehasonlításra, az általánosításra utal, az etnográfia pedig a megfigyelést, a leírást és a narratívat jelöli. Könnyen belátható azonban, hogy egyik nem létezhet a másik nélkül, tehát még ha hasznossági okból fenn akarjuk is tartani a fenti megkülönböztetést, jobb, ha gondolkodásunkban ugyanazon kísérlet két különböző vetületeként és momentumaként él tovább e két fogalom. Ez az álláspont következményeket von maga után az elért tudásra vonatkozóan: közvetlenül feltételezi a kritikus empirikus tudás létezésének lehetőségét. Ez viszont egy olyan tárgyi világ létezését feltételezi, amelyben a világ realitását kognitív módszerekkel megközelíthetjük. Kétféle módszer létezik erre, és valamilyen formában mind a kettő implikálja a megfigyelőt. Az egyik számszerűsíthető, mérhető és ellenőrizhető általánosításokból áll, a másik pedig a cselekvő szubjektum nézőpontjából fakadó interpretációkból. Mind a kettő kritikai tudást eredményez, mind a kettő megfigyelés, hipotézis, ^ verifikáció és narratíva viszonylataiban működik. Ugyanakkor eltérő kompetenciákat vesz- y nek igénybe, és egyik sem redukálható a másik fogalmaira vagy szabályszerűségeire. Az iö alábbi beszámolóm az interpretatív megközelítés alapján fogalmazódott meg. £j Az elmúlt néhány év során számos kritikai intést fogalmazták meg az antropológiai, ^3 illetve etnográfiai szövegek írásával kapcsolatban. A reprezentáció válságát éljük, s ez megkérdőjelez mindenféle számszerűsítést, interpretációt és narratívagyártást. Azt mondják, beszennyeződnek az igazság és érvényesség terén támasztott elvárásaink, a környező, felül nem vizsgált politikai és gazdasági kontextus miatt csakúgy, mint az intenciókkal és közvetítő szereplőkkel kapcsolatos kérdések miatt. Ezért tehát gyanússá váltak a fogalmak, módszerek és ítéletek, s problematikussá az általuk közvetített tudás. 1 Ennek ellenére az antropológia és az etnográfia továbbra is többféle tudást közvetít: ha nem is a hipotézisek és cáfolatok nagyszabású tudománya (bár bizonyos keretek között 1 5 I
