Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

ÖSTÖR ÁKOS: Kontinensek, iskolák, antropológiák (Fejős Zoltán interjúja Östör Ákossal)

tünk, de valahogy nem jutottunk egy szintre, hogy milyen filmet, és itt, akkor nem forgattunk filmet. Aztán nem tudtunk visszamenni Szudánba, mert kifejlődött ez a fundamentalista katonai rendszer, egy nagyon kellemetlen rezsim az 1980-as évek közepén és a vége felé. Azt az évet, amit a National Humanities Centerben töltöttem, arra is felhasználtam, hogy a Gardnerral összeírtunk egy nagyobb szabású, többéves filmés antropológiai projektet Indiával, hogy visszamegyünk és filmezünk. Ezt be is adtuk. A Harvard után - mint mondtam - 1981 -1 982-ben Bowdoiruben voltam, aztán visszahívtak a Harvardra, de nem az antropológiára, hanem a vizuális és környezeti tanulmányok tanszékre, hogy a projektet továbbfejlesszük. Ez kutatói állás volt, ami egy éven belül állandó lett. Egy része tanítást jelentett, egy része kutatást. Megcsináltuk a filmeket Bobbal, négy filmet együtt. 1988-ban a Wesleyan Egyetemre hívtak, hogy filmet és antropológiát tanítsak. Ott van egy filmiskola és antropológia. Ez sokkal kisebb, de szintén elsőrangú egyetem, az egyike a tíz legjobbnak a kisebb egyetemek közül. Ez kiváltságos hely, mert fenn tud tartani egy filmiskolát annak ellenére, hogy általában undergraduate hely. Elég drága a diákoknak odajutni, de rengeteg ösztöndíj van, mert vannak alapítványok. Azért mentem át, mert a Harvardon nem lehetett továbbvinni mind a kettőt. Az ember vagy itt volt, vagy ott volt. Mikor a filmmel foglalkoztunk, akkor annak ellenére, hogy az antropológusokat nagyon érdekelte a film, az ember nem tudta ezt azzal összehozni. Nem tudtunk diákokat kiképezni, akik ezt csinálták volna, hanem inkább olyanokat kaptunk, akik filmeket akartak csinálni antropológia nélkül. Nem lehetett etnográfiai filmoktatást kifejleszteni, ami nagy kár volt. Úgy érzem, számodra a film pluszlehetőséget ad a dokumentációra, a megismerésre. 7\z életnek, a kultúrának nyilván sok olyan regiszterét lehet rögzíteni, amit egyéb eszközökkel nem. Ugyanakkor nincsenek korlátai? Ottléted alatt másként tekintenek rád, vagy nem lehet ugyanúgy mindent megcsinálni a filmmel sem. Van-e ilyen problémája a filmnek? Ez attól is függ, hogy milyen irányban halad az ember a filmmel. Hajlandó-e elfogadni, hogy a film önálló önmagában? Megint ez az integritás kérdése. A film olyan dolog, amellyel meg lehet látni, meg lehet fogni dolgokat, de megvannak a saját szabályai, van benne mesterségbeli szakértelem (craft), van benne esztétika, van benne stílus és forma, ami teljesen más, mint az írott antropológia. Lehet-e antropológiát filmezni? Ebben is van több fordulat, mert vannak azok, akik azt mondják, hogy a filmnek szolgálni kell az antropológiai tudományt, sose lehet önálló, csak láthatóvá tevő eszköz. Nekem ez már az elejétől nem tetszett, mert így valahogy mesterségesen szembe lett állítva a művészet és a tudomány. Elfogadott módszer, hogy az ember filmez, mert nem tudja az eseményeket követni. Később leírja, megmutatja, megkérdezi, vagyis átfordítja a képet megint szóra. Ez elfogadott, és semmi bajom nincs ezzel. Nekem akkor jönnek bajok, ha azt állítják, hogy csak ezt lehet, csak ezt kell csinálni. Ahogy kezdtem jobban a filmet megismerni - nemcsak nézni, mint ahogy a játékfilmeket csak nézi az ember, és esetleg tanulmányozza, hanem csinálni -, rájöttem, nem lehet az antropológust és a filmest csak összetenni, és akkor mondani: menjetek, filmezzetek. Szerintem az a legjobb, hogyha az ember önmaga ért mind a kettőhöz. Ezt próbáltam kiépíteni magamban, hogy otthonosan tudjam magam érezni a film minden részénél. Szerintem az esz-