Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

ÖSTÖR ÁKOS: Kontinensek, iskolák, antropológiák (Fejős Zoltán interjúja Östör Ákossal)

Ez a fogalom akkor nemigen volt használatban. Nem. Azt hiszem, hogy a helybeli ideológiára gondoltam. Akkoriban úgy gondoltam, hogy a társadalmat a bennszülött kulturális kategóriákon keresztül kell vizsgálni és értelmezni. Megvannak az antropológiai fogalmak és elméletek, de valahogy azt kell nézni, hogy milyen kategórián keresztül szervezik az emberek az életüket, és hogy hogyan értik ezt. Ezért rengeteg bengáli szót használtunk az írásainkban. Talán az egyetemesebb antropológia ezért nemigen olvas indiai dolgokat. Nehéz a befogadása az ilyen munkának kívülről. Igen, mert sok helybeli szót használ. Nem akarom azt írni, hogy vallás, inkább valami más szót helyette. Pudzsa vagy valami más. Akkor ez elég nagy problémája is ennek a munkának (Ö. Á.: igen). Szokták azt is mondani, hogy az antropológia tulajdonképpen kulturális fordítás (Ö. A.: igen), mert egy nyelvet áttesz egy másik nyelvbe. Ugyanakkor, amit te mondasz, abból az kerekedik ki, hogy ennek mindenképpen határai vannak (Ö. A.: bizony), mert a mi nyelvünkbe csak úgy tudunk valamit áttenni, ha már alkalmazzuk is ahhoz a nyelvhez azt, amit viszont közvetíteni akarunk. Mindenképpen van egy korlátja ennek a fordítási lehetőségnek (Ö. Á.: igen, igen, teljesen így van). Szerinted ez alapvető problémája az antropológiának? Tulajdonképpen kétféle lehetőség van itt. Mint ahogy Geertz szokta mondani, hogy az antropológia is összehasonlító tudomány. Tudomány. Azt hiszem, még ma is azt vallaná, igaz, hogy az ő tanítványai már elmentek ő tőle is messzebbre ebbe a kultúra mint szöveg irányba, ami nem jó dolog. De Geertznek még megvolt az empirikus kötődése az egészhez. Ő mindig abból indult ki, amit kutatott. Ő nem csupán egy szövegközpontú kutató volt. Azt hiszem, éppen ez volt a nagy dologGeertz munkáiban, hogy összehozta az empirikus terepmunkát, az antropológiai munkát a messzebbi - filozófiai, irodalom- és szövegelméleti - dolgokkal. Össze tudta hasonlítani Jávát Marokkóval, az iszlámot. Foglalkozott a nagy nemzeti mitológiákkal, de amellett megvolt neki a Sefrou terepmunkája Marokkóban, meg ott volt Bálin, Jáván. Később egyre elvontabbá vált. Aztán az is bejött, hogy a kultúra nem csak szöveg. Nemcsak az van, hogy a kultúra mint szöveg, hanem hogy a kultúra szöveg. Nincsen más, csak majdnem egy tükör, ahol S mindenkinek a véleménye rávilágít mindenkinek a máséra. Nincsen semmi alapösszefüggés, g amibe ki lehet az egészet osztani, hanem csupán mindenféle relatív meglátások vannak. JÏ**- Ez a tied, ez az enyém, ez meg az övé, egy pár erősebb, mint mások. Akkor azt kell Üg nézni, hogy kinek van több hatalma mások felett. Nem lehet megmondani, hogy van valamilyen alapvető valóság, mert az ember csak relatív pozíciókat lát. De mondom, Geertz még akkoriban nem így látta, talán később inkább. Nekem ez nem volt sose probléma, mert mi mindig ki tudtunk hozni a bengáli kultúrából egy általánosabb kulturális horizontot, ami lehetővé tette az összehasonlítást más helyekkel. Ezért kezdtem Geertzcel; az eseten belül általánosítottunk, nem eseteken keresztül. Mind a kettőt akartuk. Először általánosítani egy eseten belül. Itt vagyunk Bengálban, Vishnupurban kutatunk, I 80 de nem Vishnupurt tanulmányozzuk, hanem a kultúrát és a társadalmat, és az össze-