Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

ÖSTÖR ÁKOS: Kontinensek, iskolák, antropológiák (Fejős Zoltán interjúja Östör Ákossal)

függéseket ezen a helyen. Ez talán más egy más helyen, de hasonló viszonyok vannak. Nyugodtan össze lehetne hasonlítani mondjuk Szudánnal. Éppen ezért mentünk el aztán Szudánba. Viszont, hogy visszatérjek erre, mondtam, hogy sok bengáli kategóriát használtunk. Próbáltuk körülírni társadalomtudományi vagy angol nyelven. De nem akartuk leegyszerűsíteni azt, hogy ez vallás és nem egy másfajta komplexum. Ha az ember azt mondja, hogy ez vallás, akkor már valahogy elhatárolt egy bizonyos részt a gazdaságtól vagy a politikától. Ez a játék, hogy itt vannak az egyetemesebb társadalomtudományi kategóriák, itt vannak a bengáliak, és az embernek értelmezni kell ezeket az összefüggéseket olyan nyelven, hogy át tudja adni egy más embernek, hogy egy másik antropológus megértse. De ahogy mondod, így gondolkodom róla, milyen érdekes, hogy az I 980as években ezek a nagyon befolyásos könyvek, mint a Writing Culture, Cliffordnak a Predicament of Culture és a Marcus-Fischer-féle Anthropology as Cultural Critique- olyan hármas fogatnak tűnt nekem már akkor és most is - valahogy egyik se foglalkozik az úgynevezett komplex helyekkel. Ha végignézed ezeket, nincs egyetlen hivatkozás se Indiára. Az úgynevezett kis léptékű társadalmakkal foglalkoznak, és azon belül is csak bizonyos dolgokkal. Hihetetlenül érdekes: Kína nincs bent ezekben, Afrika is csak bizonyos részletekben. Nekem nagyon feltűnt, hogy ez az újfajta antropológia, az irodalmi és történeti fordulat az antropológiában kihagyta ezeket a helyeket. Igaz, megvan India, Kína, Európa az antropológiában, de nem lettek összevonva azzal, amikre ez a fordulat támaszkodott. Ennek az elméleti mondanivalója vagy problémaköre sokkal szűkebb dologra koncentrálódik, viszont talán általánosabb érvényű (Ö. A.: igen) és azért volt hatása. Ugyanakkor nem fedi le az antropológiának a különböző helyi vagy témaváltozatait. A kritikai viszonyulás magával az antropológiai gyakorlattal szemben nagyon erősen megfogalmazódott, amiben nyilván nagyon sok részigazság van (Ö. A.: hogyne), ugyanakkor elég nehéz aztán összehozni ezt a leíró egyéb antropológiákkal. így van. Nagyon jól rámutattál erre, mert akik akarják, azok végigolvashatják ezt. Kissé nehezebb, mert több az idegen szó benne, de ahogy mondod, vannak határok, az ember önmagát cenzúrázza ezen az alapon. Ez éppen megvan ugye a filmben is, hogy úgy állítom össze a filmet, úgy forgatom, hogy ne csak én nézhessem, hogy mások is megtalálják magukat, ahogy megint Geertz mondja: hogy megvesse az ember a lábát ebben az anyagban. Az ember a stíluson és a formán keresztül megadja azt a lehetőséget, hogy egy más ember, aki nem ment át ezen az élményen, és nem dolgozott ott több évig, szintén megértse. Szerintem a filmben éppen úgy benne van, mint az írásban. Ahogy mondod, ez az egész writing culture dolog és a posztmodernizmus nagyon jó dolog volt abból a szempontból, hogy rámutatott: az írásnak a módszerei, modorai is fontosak. Ahogyan írunk, az is fontos. Nem lehet csak úgy az antropológiai paradigma, az antropológiai tudomány mögé menekülni, nem foglalkozni azzal, hogy amit mondunk, azt befolyásolja az, ahogy mondjuk, és ahogy csináltuk. Akkoriban ez nem volt teljesen új dolog, mert Indiában nagyon kellett ilyesmivel foglalkozni, mert ott volt az a nagy civilizáció a maga összetettségében. A bengáliak önmaguknak is tudták értelmezni a saját kultúrájukat. Nekem rettentően feltűnt, hogy nem kellett egy külföldi antropológus ahhoz, hogy megmagyarázza a dolgokat. Igaz, ő másként magyarázza. Ez prob-